Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés lásügyi kérdések egyedül a király kegyelmétől, s nem az országgyűlési végzésektől függenek. A törvény szövegében szerepelt egy olyan szó is (Sua Majestas sacratissima ... praecitatos articulos adhuc ratos fore benignissime resolvisset, vagyis O legszentségesebb Felsége ... legkegyelmesebben elhatározta, hogy az előbb idézett [ti. az 1681:25. és 26.] törvénycikkek még érvényben maradjanak.), mely még inkább a vallásügyi törvények időleges érvényét volt hivatott aláhúzni.29 Ezt a törekvést szolgálta az 1691. április 2-án kiadott Lipót-féle törvénymagyarázat (Explanatio Leopoldina), mely az 1687. évi 21. törvénycikknek egy igen szűk keretű értelmezést adott. Eszerint az artikuláris helyeken mindkét protestáns felekezet lelkészei szabadon működhetnek, de máshová lelkipásztori tevékenységet végezni, így keresztelni és temetni sem mehetnek. A nem artikuláris helyeken lakó protestánsok elmehetnek egyházi szertartásokat végeztetni az artikuláris helyek lelkészeihez, de a stólát az illetékes katolikus plébánosnak kell megfizetniük. Protestáns /öl des urak építhetnek családjuk számára imaházakat, de jobbágyaik oda nem járhatnak.30 Lipót többi vallásügyi rendelete is a szűkítést szolgálta. 1701. április 9-én például a protestáns vallásgyakorlatot csak azon országrészek számára engedélyezte, amelyek 1681-ben a király tényleges hatalma alatt álltak, így a töröktől visszafoglalt részeket ettől a jogtól megfosztotta.31 Nem célunk most az összes királyi rendelet végigkísérése, tény az, hogy az ezekből fakadó elkeseredés is hozzájárult a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez. A szabadságharc valláspolitikájának áttekintését mellőzve ugorjunk rögtön a felkelést lezáró szatmári békére. Ennek vallásügyi pontja kimondta, hogy a király megtartja az eddigi vallásügyi törvényeket, és biztosítja Magyarországon és Erdélyben is a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Az esetleges vallásügyi sérelmeket a király vagy az országgyűlés elé lehet terjeszteni.32 Ez bíztató kezdet volt, főleg miután 1712. március 30-án III. Károly is megerősítette. Ugyanígy bíztatónak indult az 1712. április 3-ra összehívott országgyűlés is, miután III. Károly július 11-i leiratában azt ígérte, hogy az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket meg fogja tartani, a sérelmek megvizsgálására pedig bizottságot fog kiküldeni. Az országgyűlést azonban a pestis miatt ideiglenesen fel kellett oszlatni, s mikor 1714- szeptember 8-án összeült, már merőben más légkörben kezdték tárgyalni a vallásügyi kérdéseket. Addigra ugyanis, 1714- április 28-án kelt rendeletében az uralkodó figyelmeztette a protestánsokat, hogy tartsák be az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket és az azt értelmező királyi rendeleteket (így az 1691-es Explanatio Leopoldinát) is. Ez konkrétan azt jelentette a rendelet szerint, hogy a lelkészek csak az artikuláris helyeken végezhetnek isten29 1687:21. te. Az 1657—1740. évi törvényezikkek. Ford. Tóth Lőrinc, jegyz. Márkus Dezső. Bp., 1900. 348-351. Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) 1000—1895. Szerk Márkus Dezső. A fordító az adhuc szót ezentúl is-sel fordítja, ez azonban nem helyes. Hogy az adhuc ezután is mennyi vitára adott okot, arra nézve lásd: MALYUSZ Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939. 7-8. 30 THURY II. 256. ZSILINSZKY Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a refornatiótól kezdve. I-IV. Bp., 1880-1897. (továbbiakban: ZSILINSZKY) IV. 120-122. 31 THURY II. 265. ZSILINSZKY IV. 122-123. 32 BÁNKÚTI Imre: A szatmári béke. Bp., 1981. 114. 68 Acta Papensia I. (2001) 1-2.
