Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Jakab Réka: Az ugod-vadkerti fürdő a reformkorban
Műhely telműsítő adatokkal, amelyek esetleg vonzóbbá tették a pápai uszodát, az azonban nyilvánvaló, hogy a pápai fürdőközönség nem utazott el pusztán a fürdőzés végett, ha a városban is megtalálta ezt a szórakozási lehetőséget. Ha pedig a reformkori állapotokhoz képest Ugodon nem történt fejlesztés, a pápai uszoda nyújtotta lehetőségek sokkal vonzóbbnak számíthattak a fürödni vágyók körében. Itt ui. „a tükör és zártfürdő naponként nyitva lesz reggel 7 órától esti 9 óráig. [... ] A fürdőárak következők: tükörfürdő személyenként 10 kr., zárt fürdő egy személyre 15, minden további 5 kr. Úszásban oktatás havonként a fürdő díjt is beszámítva 5 ft., fürdődíj egész idényre 10 ft., az úszó felszabadulásakor 1 ft., lepedő 5 kr., uszógatya 3 kr., törülköző 2 kr., 12 jegyért 10 jegy ára fizetendő, ha valaki előre bérel."91 92 A fentieket összegezve úgy gondoljuk, hogy az ugodi fürdő intézményszerű működése az 1881-es szezonnal megszűnt. Bérlése nem hozott többé jövedelmet, ezért értelmét veszítette. Közel hatvan évig tartó működése — változó színvonalon, ugyan — az egyetlen ilyen jellegű adottság volt a környék lakossága számára. Az évtizedek során a fürdőélet, a fürdői szokások és velük együtt valószínűleg a fürdő is változtak. Az Ugodra járó közönség is immár szélesebb társadalmi rétegeket ölelt fel, melyben a pápai diákság egyre nagyobb arányban vett részt. Az egykori fürdő népszerűségét bizonyítja, hogy megszűnése után több évtizeddel is elevenen élt az emlékezetben. 1904. május 17-én a pápai városi tanács Mészáros Károly polgármester indítványára tárgyalást kezdeményezett az Esterházy-urada- lommal az ugodi fürdő újramegnyitásáról a pápai és környékbeli közönség előtt. A kezdeményezés azonban eredménytelen maradt, a fürdő többé nem nyitotta meg kapuit.'2 A falu és a környék lakói, akik ismerték és kedvelték a fürdőt, illetve a savanyúvizet, valószínűleg továbbra is eljártak a forrásokhoz, de már nem szálltak meg vendégként, nem nyaraltak Ugodon. A fürdőépületek sorsáról nem szólnak a források. A XX. századi tulajdonosváltások, az államosítás során a faluhatámak erre a részére építették fel a termelőszövetkezet istállóit, gépállomását, és igénybe vették a fürdő régi vendégházát is. A helybeliek visszaemlékezése szerint az ötvenes években nyáron a munka befejeztével a TSZ-munkások még azokban a fakádakban fürödtek meg, amelyek a XIX. század huszas éveiben készültek, és amelyekben az akkori fürdővendégek kúráikat vették. A falubeliek továbbra is használták a forrásvizet melegítve fürdésre és főzésre egyaránt. A XIX. századi fúrások óta folyamatosan működő források végül 15-20 évvel ezelőtt valószínűleg végleg elapadtak, így a régvolt ugodi híres fürdő utolsó nyomai is eltűntek. 91 Pápai Lapok. II. évi. 24. sz. 1875. nyárelő 12. 92 A lelkes kezdeményezők a következőket írták: „Mi, akik vissz a tudunk emlékezni arra az időre, amikor a fürdő-hely a nagyközönség számára még nyitva állott, tudjuk, hogy az — különösen vasár- és ünnepnapokon — mily nagyon látogatott volt. Pedig akkor a vadkerti kirándulás nem is tartozott az olcsóbb mulatságok közé, mert egy bérkocsién abban az időben 7-10 koronái is elkértek a fuvarosok." Új, kedvező lehetőségként említették a vasúton való megközelítés lehetőségét is. Pápai Lapok. XXXI. évf. 1904. május 22. 60 Acta Papensia I, (2001) 1-2.
