Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Újraolvasó - Bodolay Jenő: A Pápa városi iparostanonc-iskola története
Újraolvasó Óriási haladást jelentett ez abban az időben, amikor talán még nem volt város Magyarországban, mely önálló iparostanonc-iskolával dicsekedhetett volna. Az iskolaépület meglévén, Herz Dávid igazgató hozzáfogott a tanítás teljes szakszerűvé tételéhez. Bizonyára akadt néhány mester, aki el akarta vonni tanoncát az iskolától, mert az 1912-13-ban kiadott értesítőben felhívást intéz a munkaadókhoz, arra kérvén őket, hogy ne azon legyenek, hogy a tanoncot kivonják az iskolábajárás alól, hanem engedjék oda, mert csak így lehet a szakszerű tanítás révén eredményt elérni. Ebben az évben a tanoncok száma már 478 volt. Szomorú változást hozott az 1914-15. tanév. Alighogy beköltöztek a felséges, várva várt új otthonba, ki is kellett onnan jönni, mert kitört a világháború és a szép új iskola kórházzá alakult át. Az akkori tantestület tagjai közül mindjárt a háború elején bevonultak: Turner Nándor, Pados Antal, Zsilavy Sándor, Mannheim Ármin, Vágó Dezső. Megbénult a tanítás. Nagy zavart okozott az is, hogy nem volt állandó helyiség. Az Ókollégiumnak nevezett épületben, továbbá az Ipartestület gyűléstermében és az evangélikus elemi iskolában kapott otthont az iskola. A tanítást csak október elején lehetett megkezdeni leapadt létszámmal. Hogy mily szép volt a karfán sa együttérzés, mutatja, hogy a hadbavonult tantestületi tagok óráit az itthon maradottak ingyen látták el, azok családtágjai az óradíjakat tehát hiánytalanul megkapták. Az intenzív tanítási munka természetesen megbénult, a tanulóifjúság soraiból is többen bevonultak, az itthonlevők minden gondolata a harctereken küzdő hősök sorsa felé irányult. Az 1915-16-17. tanévekben is sok nehézséggel kellett az iskolának megküzdenie, mert az épület még mindig a hazáért vérző sebesültek ápolására volt igénybe véve. Nem hozott változást a következő, 1918-19. tanév sem. A csatatereken még dúlt a harc, iparosaink ott voltak, nem volt, aki tanoncot tanítson — nem csoda hát, ha a létszám nagyon leapadt. A tanítást megnehezítette a tüzelőanyag- és tanszerhiány. Az 1918-19. tanévet is idegen helyiségekben kellet végigszenvedni. A háború ugyan véget ért, de befejezésével nem lett azonnal vége a nyomorúságnak, hanem az még fokozódott a bekövetkező nemzeti és társadalmi felfordulások miatt. Az 1919-20. tanévet már saját épületében tölti az iskola. Ezen tanévben hagyta el az iskolát azon férfiú, aki azt létrehozta: Herz Dávid. Hajlott korára való tekintettel nyugalomba vonult, elhagyván szívéhez nőtt, szeretett iskoláját. 43 évi működése alatt összeforrt a pápai iskolával, amelyélt élt-halt. Sok iparost képzett, kik ma is áldólag emlegetik a nevét. Nyugalomba vonulása alkalmából meleg elismerésben és ünneplésben részesítette a város, a tantestület és az iparostársadalom. Emléke iskolánk történetében örökké élni fog. Nyugalomba vonulása után részint városunkban, részint Budapesten lakott, itt érte utol a halál 1931. július havában. Herz Dávid helyére a felügyelőbizottság Sinkó Pál rajztanár, műegyetemi adjunktust választotta meg, minekutánna az igazgató-rajztanán állást főhivatású állássá szervezte a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hozzájárulásával a város. Ismét egy lépéssel előbbre jutott iskolánk, meg volt szervezve az első főhivatású állás. Sinkó Pál azonban mindössze két éven át működött, mert kinevezték a Műegyetemhez, minek folytán iskolánkat elhagyta. Távozása után az 1921-22. tanévben ideiglenesen Klenner József beosztott állami elemi iskolai tanító bízatott meg az igazgatással. Az Acta Papensia 1 (2001) 3-4. 257
