Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Jakab Réka: Levéltárügy a Dunántúli Egyházkerületben
Műhely AZ EGYHÁZMEGYEI LEVÉLTÁR A kerületi levéltár kialakulásának vázlatos leírását azért láttuk szükségesnek, mert a korai időszakban az egyházmegyei levéltár sorsa szorosan kapcsolódott a kerületiéhez, másrészt a kerületi kezdeményezések hatással lehettek az esperesi elképzelésekre is. A kerületi levéltár felállításának időszakában már törekedtek arra, hogy az egyházmegye iratanyaga is valamilyen formában szervezett levéltári egységet alkosson, a kerületi levéltár egy alegységét képezze. Ettől függetlenül a megszokott módon, minden különösebb szakmai elv mellőzésével, a maguk természetes útján irategyüttesek jöttek létre: az esperesek működési helyükön őrizték az egyházmegye fontosabb iratait. Az így létrejött esperesi levéltárat minden esperesváltás alkalmával átadták az utódnak. Ez a gyakorlat az esperest az egyházmegyei iratok kezelőjévé, az egyházmegye levéltámokává tette. Esperesi, egyházmegyei iratok együtteséről, kvázi levéltárról tehát a levéltáros kinevezését megelőző időszakból is beszélhetünk, ezek az iratok azonban nem alkottak rendezett levéltári gyűjteményt. Az egyházmegyére vonatkoztatva is elmondható, hogy a XIX. század közepén kezdték felismerni a régi iratok megőrzésének és használhatóvá tételének jelentőségét, kinevezett levéltárossal működő levéltár létrehozásának szükségességét. Ennek megvalósítása — a dolog tennészetéből fakadóan — a már meglévő iratok számbavételével és rendezésével kezdődött el. A veszprémi református egyházmegye levéltárát — könyvtárával együtt — 1842- ben írták össze.16 Ez a lajstrom a megelőző években folytatott rendezési munkák eredményeként jött létre. Az 1838-ban tartott egyházmegyei közgyűlésen komoly igényként jelentkezett a levéltár rendezése: „Indítványba tétetvén az, hogy Esperesség levelestárát több fontos okokra nézve, nevezetessen azon tekintetből is, hogy az abba be tétetett okleveleket és más nagyobb fontosságit irományokat a szükségnek idejében hamarább s bizonyosabban is fel lehessen találni, szükséges volna rerűibe szedni, annak Elenchust készíteni és az ez után abba tejendő irományokat legottan az Elenchusba beírni, s azon renddel a levelestárba betenni."17 A levéltár rendezését az iratok őrzője, az esperes vállalta. Az elenchust Nagy István balatonfüredi lelkész a következő esztendőre kívánta elkészíteni. Azonban még az 1841. februári közgyűlésen sem tudta bemutatni a rendezés során készített segédleteket, ui. a munkát mindaddig el sem kezdte.18 19 Végül a rendezést nem ő, hanem az új esperes, Márton Gábor köveskáli lelkész kezdte el. A jegyzőkönyvek nem jegyezték fel, hogy a munkát időközben másra bízták volna, de ez más iratokból egyértelműen kiderül. Nagy István 1841 márciusában meghalt, tehát az az esperes, aki 1842-ben a már számba vett esperesi iratok lajstromával jelent meg a közgyűlésen, nem ő volt.111 Az egyházmegye pénztárkönyve alapján nyilvánvaló, hogy Acta Papensia I (2001) 3-4. 155 16 DREL II. 217. A Veszprémi H. V. követő Esperestség Könyv- és Levél-tárának öszvetrása 1842-dik esztendőben. 11 DRHL II. 217. Egyházmegyei jkv. 1838. febr. 6. nr. 37. 329. 18 Uo. 1841. febr. 16. nr. 5. 19 DREL II. 217. „Az 184l'dik észt. Julius 21'kén Veszprémben tartott kis gyűlés Jlegyző] K[önyv] 6~dik számjára jelentette N[agy] t[iszteletű] Esperest Úr, hogy az esperesség levéltárának rendbe szedésére megbizattatván azt elvégezte, bémutatván összeírását is. Háladatos köszönettel veszi a Consistorium N[agy]
