Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Jakab Réka: Levéltárügy a Dunántúli Egyházkerületben
Műhely Ezzel szemben — mivel nem volt állandó püspöki székhely —, az egyház egyes intézményei külön gyűjtötték irataikat, így több irategyüttes is létrejött. Tóth Ferenc főjegyzői iratgyűjteményétől elkülönülten már létezett a superintendentiának a XVIII. század végén létrejött, fent említett archívuma. A később püspökké választott egyházkerületi főjegyző levéltárra vonatkozó tervei és intézkedései annyiban mégis jelentősek és kezdeményező jellegűek, hogy a superintendentia összes intézményében és alegységében, tehát az egész egyházkerület intézményrendszerében keletkezett: iratokat kívánta begyűjteni és rendezni. Ennek érdekében, mint fölesketett pápai esperes, Tóth Ferenc felhívást intézett az egyházmegyei lelkészekhez és esperes- társaihoz, hogy a náluk lévő történeti értékű iratokat küldjék el a létrehozandó kerületi levéltár számára. A főjegyzői iratokat átadáskor időrendi sorrendbe rendezte és katalógust készített róluk. Tóth Ferenc említett felhívására a veszprémi egyházmegye 1824-ben adta be iratait. Az egyházmegyei iratok nagy része — mint látni fogjuk — az esperesnél maradt, csupán a használatban nem lévő jegyzőkönyvet küldték be. „A veszprémi ven[erabilisJ tractus ajándékozott a superintendentia archívumának egy ily titulusa protocollumot: Protocollum ecclesiarum juxta confessionem Helvjeticem] reformatarum in Dioecesi Veszprimiensi, mely kezdődik 1693-ik és megy 1739-ik esztendeig s magában foglalja az akkori pápai superintendetiának és különösen a veszprémi és peremartoni tractusoknak gyűléseit, mind addig, míg a csallóközi és pápai supetintendentiák összeolvadtak, a könyvnek első oldalára Csuzi Cseh Jakab superintendens így írván magát oda: J. C. C. superintendens rnpr. 1694. Tandem meminisse juvabit,— és a pápai Ven[erabilis] tractus pecsétjét is neve alá odaütvén."1* 1827-ben Tóth Ferenc pápai lelkészt püspökké választották, ezáltal a püspöki székhely Pápára került. A püspöki levéltárat Dadról Pápára szállították, amelyben 1794-től kezdve voltak iratok. Tóth Ferenc egyesítette a főjegyzői levéltárat a püspökivel, ezzel mintegy ténylegesen létrehozta a kerületi levéltárat. A Pápára szállított iratokról „katalógust” készített. A mindeddig kezelésében lévő iratok jellegéről szólva ezt jegyezte fel: „az előttem volt generalis notarius úr padlásán találtatott super- intendentialis iratok összeszedettetvén, abban az 1794-dik esztendőtől fogva volt supjerin- tendentialis] gyűléseknek aktáit esztendőről esztendőre, mint következtek elraktam."10 Az immár superintendens Tóth Ferenc a későbbiekben is fontosnak tartotta a levéltár meglétét, ezen felül szem előtt tartotta a gyarapítást és az iratok rendezését is. 1837-ben egy sorozatot adott át a levéltárnak, amely az 1612 óta kibocsájtott papi diplomákat tartalmazta.11 A fenti év más tekintetben is fontos dátum az iratanyag levéltárrá fejlődésének folyamatában. Az ekkor tartott kerületi közgyűlésen „a bemutatandó series szerint elrendezni, hogy ennélfogva egy rendbevett notariale archívuma lenne a super- intendentianak." DREL I. I. a. Kerületi jkv. 1821. 142. 8 DREL I. I. a. Kerületi jkv. 1824. 27., TÓTH 1939. 5. A protocollum jelenleg az egyházkerületi levéltárban őrzött Veszprémi Református Egyházmegyei Levéltár legrégebbi jegyzőkönyve. 9 TÓTH E. 1939. 5. 10 DREL I. 1. a. Kerületi jkv. 1827. 6. 11 Ma a Pápai Református Theológiai Akadémia iratai az 1806—1837 közötti időszak papi diplomáit tartalmazzák. KISS 1976. 102. Acta Papensia I (2001) 3-4. 153
