Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Jakab Réka: Levéltárügy a Dunántúli Egyházkerületben
Műhely A KERÜLETI LEVÉLTÁR LÉTREJÖTTE Az idők során keletkező iratok megőrzése, gyűjtése iránti igény nem esik egybe a levéltári intézményi keretek kialakulásával. Sokkal később érett meg a gondolat és jött el az a felismerés, hogy elsősorban az értékes régi iratokat, majd pedig az ügyvi- télből keletkezőket is meg kell őrizni és meghatározott módon rendezni kell. A dunántúli református egyházkerület levéltáralapítási terve közvetve hatott a veszprémi egyházmegye törekvéseire is; segítette, illetve megkívánta az esperességi iratok áttekintését, rendezését és archiválását. A kerületi levéltár létrehozása, helyének kijelölése a püspöki székhely állandósulásának igényével függött össze. A korábbi korszakokban a dunántúli superintendens és hivatala a kerület különböző településein székelt attól függően, hogy a tisztet betöltő személy lelkészként hol szolgált. A korabeli archívumok létrejötte nagyjából azonos módon zajlott. Az iratokat, anyakönyveket becsben tartva, azokat egy erre a célra készített ládában őrizték a lelkészlakban. Az ügyek és az ügyintézés diffrenciálódásával, a területi hatáskör növekedésével a ládákba fiókok kerültek az egyes egységeknek megfelelően. Az önálló levéltárhelyiség kijelölésére azután került sor, hogy ezek a ládák már nem tudták befogadni az egyre növekvő iratanyagot. Az a szemlélet, amely létrehozta a dunántúli egyházkerület levéltárát, előmozdította az egyházmegyei iratgyűjtemények intézményes levéltárrá való formálását is. A pápai református egyház adászteveli kényszertartózkodása idején5, az 1765-ben itt tartott egyházkerületi közgyűlésen határozat született egy olyan irattároló téka készítéséről, amelyben az egyes egyházmegyék iratait és missilis anyagát külön, fiókokban csoportosítva helyezhetik el. Ezért a tékát az egyházmegyék számának megfelelően 9 fiókkal látták el. Ez a leveles téka azután a püspöki székhellyel együtt vándorolt Pápára, Kocsra, Losoncra és onnan Dadra, végül 1827-ben ismét Pápára került. Azonban nem tudunk róla, hogy az egyházmegyék eleget tettek volna a közgyűlés felhívásának és irataikat átadták volna a formálódó superintendensi levéltárnak. így az csak a püspökök iratait tartalmazhatta. Ez annál is inkább valószínű, mert Tóth Ferenc egyházkerületi főjegyző 1821-ben, amikor a nála lévő főjegyzői iratokat a kerületi levéltári anyag elhelyezésére készített almáriumba kívánta tenni és egy rendezett levéltárat létrehozni, kizárólag superintendensi iratokat talált.6 Tóth Ferenc ezen szándékát a levéltár-gondolat első megjelenéseként szokták értékelni, azaz nevéhez kötik a levéltár felállításának kezdeményezését.7 5 A pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát 1752-ben tiltották be, s csak 1783-ban állították vissza. Ezidő alatt a kisgimnáziumi szintre süllyedt kollégium és az egyház a szomszédos Adásztevelre tette át székhelyét. Erről részletesen TÓTH E. 1941. 167-221., TRÓCSÁNYI 1981.68-86. 6 TÓTH E 1939. 4. 7 „Generális notarius jelentette, hogy nem lévén az az előtt való időkben a superintendentiának archívuma, minekutána már a superintendentia számára egy almáriumot csináltatott, akarná abba a superintendentiát illető és genjeralis] notarius kezén álló minden írásokat chronológiai rendbe és egy készítendő s a superintendentiának 152 Acta Papensia I (2001) 3-4.
