Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Kránitz Zsolt: „Oh, fájdalom...!" A pápai kollégiumi "Jótékony Egylet" története 1844–1858
Műhely sértés.29 A választmány átgondolja elhamarkodott döntését és az addigi orvost kéri az együttműködés folytatására.30 Ekkor határozzák el azt is, hogy az orvos „fizetése — annyi, a’ mennyi — év végén történjék.” Addig félévenként fizették az orvost. Nem volt vele pontos megállapodás a fizetés nagyságáról, hanem az Egylet saját belátása alapján ajánlott először 5, majd tíz forintot évente, az újjáalakulás után pedig 3, majd 4 aranyat.31 A gyógyszerésszel —- akit névszerint egyszer sem említenek — megállapodnak abban, hogy mivel az Egylettől tekintélyes évi jövedelemmel rendelkezik, ami biztos bevételi forrása lesz a következő években is, a gyógyszerek árát év végén egy összegben egyenlítik ki. Korábban ugyanis először a beteg, majd az ápoló ment a receptekkel és azonnal fizetett. Az új elszámolási rendszerből „az egyletre az a’ haszon háramolnék, hogy elnök írására minden pénz nélkül is meg kapnák a’ gyógyszert, de meg nem kellene annyi pénzt haszontalanul hevertetni."32 Nem is hevertették a pénzt „haszontalanul”, már működésük második évében a meglévő pénz egy részét a városnál helyezték el éves kamatra.33 A takarékpénztárban lévő összeg 1847 végéig 80 forintra gyarapodott, amit ekkor onnan kivettek és kölcsön adtak abból 60 pengőforintot Györfi Endrének, 20 pengőforintot pedig Csizmadia Sándornak.34 A betegek gyógyítását csak a tanév folyamán végezték, a szünetek idején senkit nem gyógyíttattak. Ha valaki a szünidő idején betegedett meg, és otthon kezeltette magát, annak gyógyszerköltségeit kifizette az egylet, de az otthoni orvosra fordított költségét nem. A számadókönyvben feltüntetett kiadások a gyógyszerek árát és az orvos éves fizetését tartalmazták, ritkán találunk kifizetéseket más címszó alatt. Két esetben flastromért, egy esetben érvágásért fizettek.35 Fürdésre az egylet által elfogaAct a Papensia I (2001) 3-4. 141 felkérni, betegeink ezutáni gyógyítása, 's vele - az egylettől félévenként adandó rendes fizetés felöl egyeszkedni Jegyzőkönyv, 1847. június 30. 29 „.. .de minthogy ő betegekhez többszöri hivatás utáni meg nem jelenéssel vádoltatott, ezt mintegy sértésképi) véve, a’ vád okait nem fogadd el, sőt bebizonyiltatni kéri, núvel az 6 és családja tudtával jótékony egyleti beteghez már régóta hivatva sem volt." Jegyzőkönyv, 1847. július 31. 30 Jegyzőkönyv, 1847. november 14. és Jegyzőkönyv, 1847. december 1. 31 Pserhoffer egy beteg előtt úgy nyilatkozott, Hogy „6 megfog elégedni bármi csekély pénzmaradékkal, s inkább becsület s közhaszon tekintetéből, mint pénzérdekből működik egyletünk betegei körül”, de határoztatott, hogy „a mennyit csak lehet, nund e mellett is fizetni fogunk e nemes emberbarátr\ak." Jegyzőkönyv, 1845. június 26. A fizetés nagyságára: ,,Tek[intetes] Pserhoffer orvos umak az egylet által meghatározott 4 db. cs[ászári] k[irályi] arany per 5 p[engő]j[orin]t" fizettetett. Számadókönyv, 1856. július 28. 32 Jegyzőkönyv, 1848. január 5. 33 „...az egyletnek Pápa városánál 5-ös kamaton levő 31 for[int] 9 krajcár per\gőrőli adós levele felolvastalott és pénz tárnokunknak általadatoil." Jegyzőkönyv, 1845. november 19. 34 Jegyzőkönyv, 1847. november 14. A kölcsönök ügye legközelebb az újjáalakuló Egylet első közgyűlésén, 1854. április 4-én került terítékre. Kiss Gábor közölte a megjelent tagokkal, hogy időközben Csizmazia Sándor hozzá megküldte a pénzt kamatokkal együtt, összesen 30 pengőforintot. Györfíy Endre viszont elesett a szabadságharcban, ezért adóssága ügyében a következő határozatot hozták: „Tekintetes Bocsor tanár úr, mini Györffy Endrének 60 p[engő]f[o]r[int]nyi adósságát illetőleg kezes, mirőli irat szinte a jegyzőkönyv mellé van csatolva, oda nyilatkozott, hogy ha az elvérzettnek szülői az egylet felszólítására eleget nem tennének: ő az egylet kárát nem fogja akarni." Levelet is küldtek a szülőknek, de a válasz elutasító lehetett, mert az 1856. július végén tartott közgyűlésen határozatot hoznak, hogy a Györfi-féle adósság rendezését a „végszükség idejéig" felfüggesztik. 35 Számadókönyv, 1846. március 7.
