Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)

3-4. szám - Műhely - Vörös Boldizsár: Napok, emlékek – naplók, emlékiratok

Műhely

Milyen módon éke át vagy őrizte meg a múltat a visszaemlékező és ebből milyen következtetések vonhatók le a szemléletére vonatkozóan?1 2

Mindezen összefüggéseket célszerű figyelembe venni Francsics Károly emlékirataival,3 kiadásukkal, valamint a közzétett szövegek fogadtatásával kapcsolatban is. Amikor 1973-ban édesapám, Vörös Károly Kis kamarámban gyertyát gyújték címmel válogatást jelentetett meg a veszprémi borbélymester emlékezéseiből,4 a kötetet elsőként Bor Ambrus ismertette a Kön^wiíágban,5 majd Cseres Tibor az Elet és Irodalom hasábjain. Érdemes idézni Cserest: miként látta az író Francsics és naplóinak- emlékiratainak kapcsolatát, ezek jelentőségét a borbélymester életében: „Francsics katolikusnak született, de nem volt templomjáró. A napló kárpótolta a gyónásért. Olyan örömet okozott, mely a gyónás korlátozott közlési és dokumentálódási lehetőségét meghaladta. Hiszen minden híven végzett és őszinte napló egyébként is sokkal több gyónásos vallomástételnél. Folyamatos elemzése a léleknek, bűntudat nélküli és feloldozást sem igénylő. A magát szüntelenül analizáló lélek sanyarú körülmények között is szabad és független tud maradni általa.

S azért érdemes olvasni Francsics kinyomtatott rnplóját, mert belőle ezt a pszichoanalízis feltalálása előtti plebejus polgári önelemzést figyelhetjük meg egyetlen életsors hosszán."6 Francsics emlékiratainak irodalmi vonatkozásairól pedig így írt, a kötetet ismertetve, Fenyő István az Irodalomtörténeti Közlemények 1974. évi 2. számában: „ahol — a fejlődés eredményeként — a személyes élet értéke megnő és a történetiség igénye jelentkezik, ott az irodalmi formálás törekvése is előbb-utóbb felbukkan (ha mégoly alacsony szinten is). Francsics műve kordokumentum ugyan, de nincs ez utóbbinak egészen híján: számos leíró és jelenetező mozzanata már valamelyest az életképszerű ábrázoláshoz közelíti. De hiszen az életkép műfajának lényege épp az egyénítés nélküli tipizálás és gyors célratörés, míg Francsics munkája éppenséggel egy egyéni életei tár fel, s oly hosszadalmason, akkurátus pontossággal, hogy a kötet szerkesztője hat kötetből válogatta ki a maga így is majd harmincíves anyagát! Mindez igaz — de épp azáltal, hogy a műből végig hiányzik az írói szelekció, s Francsics mindent megír, ami vele, általa, körülötte történt, az egyéni jelleg elhalaványodik, a maga általánosságában-átlagosságában típushordozóvá válik. S a célratörés? Nagyarányú kötet a mű, de megannyi anekdotikus elem, apró történet, életből kottázott jelenet együttese, hozzá éppoly kötetlenül, csapongó kanyarulatokkal áll össze mint az életActa Papensia I (2001) 3-4.

129

1 Benda szerint a történetírás változása egyben azt is jelenti, hogy a múlt tudománya közelebb kerül az antropológiához, a néprajzhoz. Számos megnevezés jelöli az új törekvéseket: történeti antropológia, míkrotörténet, a mindennapok története stb. Ld. minderről: BENDA Gyula: Bevezetés. In: „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." Visszaemlékezések 1830-1861. (A szöveget gond. Forrai Ibolya-Árva Judit. Bev., a névmutatót összeáll. Benda Gyula). Bp. 1998. 7-8.

J Ld. ehhez: VÖRÖS Károly: Bevezető. In: Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. (Vál., sajtó alá rend. Vörös Károly). Bp. 1973. 15. Vörös Károlynak Francsiccsal foglalkozó írásaihoz ld. Vörös Károly (1926-1996) életművének bibliográfiája. (Összeáll. Vörös Boldizsár) = Történelmi Szemle 38 (1996) 421-450. passim. — Vörös Károly történetírói munkássága. (Válogatás.) In: A pesti polgár. Tanulmányok Vörös Károly emlékére. (Szerk. Gyáni Gábor-Pajkossy Gábor). Debrecen 1999. 227-233.

passim.; HUDI József: i. m. 13.

4 Ld. a 3. jegyzetet.

BOR Ambrus: „Kis kamorámban..." — Könyvvilág 18 (1973) 4. sz. 3. Vö. még: A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája 1971-1975. (Szerk. Pajkossy György). I. Bp. 1989. 486.

6 CSERES Tibor: Naplót írni. Élet és Irodalom 17 (1973) 24. sz. 15.