Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Fábián József esperes pályafutása
Műhely A vörösberényihez hasonló nagyságú, s anyagi helyzetű gyülekezet békés, nyugodt alkotó éveket biztosított számára. Lelkészi működését megkönnyítette, hogy elődei rendben tartott egyházat adtak át neki. Legjelentősebb előde, a nyugati egyetemet járt Naszályi János tótvázsonyi éveiben (1793—1807) felújíttatta az egyházi épületeket, tornyot emeltetett a templom elé (1793—1794), s jól működő presbitériumot szervezett. 1793-ban helyi egyházi törvényeket is alkottak, amelyek részletesen szabályozták az egyházközség működését. 1795-ben hosszabb távra rendezték a prédikátor és a harangozó fizetését is.29 Tótvázsonyban Fábián működése alatt döntő fordulat következett be a helyi társadalomban. Az 1810-es évek elején a katolikusok már megközelítették, az évtized végére pedig már meg is haladták a reformátusok létszámát. Az új földesúr, a jómódú Szentgyörgyi Horváth János támogatta a többségében német katolikus jobbágyok önszerveződését. Támogatásával létesült 1807-ben a katolikus népiskola, majd 1817- ben a tótvázsonyi római katolikus plébánia.30 Az anyakönyvezést 1818-ban kezdték meg.31 Az új helyzetben Fábián a kölcsönös tolerancia jegyében tevékenykedett. A plébánia kegyurával, Szentgyörgyi Horváth Jánossal jó kapcsolatban volt. A fennmaradt iratokban nincs nyoma annak, hogy a két etnikum és két felekezet között komolyabb villongások történtek volna.32 Lelkészként gondja volt az egyházi épületek karbantartására, a gyülekezet építésére. Legtöbb bosszúságot az iskola jelentette, mert a gyakran cserélődő tanítók közül nem mindegyik felelt meg hivatásának. Az egyházkormányzati, esperesi tevékenység jelentős energiákat igényelt. Neki kellett gondoskodnia az állami egyházügyi törvények és rendeletek, az egyházkerületi és egyházmegyei végzések végrehajtásáról, a végrehajtás ellenőrzéséről. Segítőtársai Nagy István egyházmegyei jegyző, s a gondnokok: Tatay Imre és Oroszy Pál voltak.33 A rendszeresen visszatérő feladatok közé tartozott az egyházmegyei gyűlések összehívása, a döntések előkészítése; az évenkénti egyházi és iskolai vizitációk elvégzése, az egyházmegye közigazgatási és gazdasági (költségvetési, számadási) ügyeinek intézése. A fennmaradt esperesi egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy Fábián József az egyházkerület által kiadott utasításnak megfelelően eljárva, ügyelt arra, hogy betegek, nyomorultak gyámola, táplálója, az emberiség szives barátja” volt. Keresztelési adatát nem találtuk a tótvázsonyi keresztelési anyakönyv I. kötetében (1738—1793). Felesége, Takó Júlianna már korábban, 1819. március 20-án, 56 éves korában elhunyt. 29 HUDI József: A tótvázsonyi református egyház törvényei 1793-ból. = A Pápai Református Kollégium Évkönyve 1997-1999. Pápai Kollégiumi Füzetek 4. Pápa, 1999. 179-188. A törvényeket 1793-ban Oroszy Pál egyházközségi főkurátor, Kazay Benjámin, Kazay Gábor és Kazay Sándor földesurak, Tósoki Ferenc kurátor és az alábbi jobbágycsaládok tagjai írták alá: Ajkai, Balog, Bognár, Bosoki, Czupor, Galambos, Gödé, Györfi, Horvát, Juhász, Kováts, Komló, Kosa, Körmendi, Kutasi, László, Mészöly, Sebestyén, Seres, Szabari, Szabó, Szalai, Szőke, Takáts, Torda, Tósoki, Tót, Varga, Vázsonyi. 30 VERESS D. Csaba: Tótvázsony múltja és jelene. Veszprém, 1994. 105. 31 Schematismus cleri almae dioecesis Wesprimiensis ad annum jubilaei 1938. Wesprimii, 1938. 5. 32 DREL III. 252. fond. A Tótvázsonyi Református Egyház iratai (1682-1981). 33 Tatay Imre 1795-től Veszprém megye másodalügyésze volt. Hivatali érdemei elismeréséül a főispán táblabíróvá nevezte ki. 12 Acta Papensia 1. (2001) 1-2.
