Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Szemle - Források Pápa város 1848/49. évi történetéből
Szemle közötti kapcsolatok felismerhetők legyenek. 1848/49-ben Pápa városra vonatkozóan a városi adminisztráció közel 2200- 2500 dokumentumot készített, melyeknek csak töredéke maradt fenn korunkra. A fennmaradt iratokból lelkes történészek, levéltárosok az elmúlt 150 évben többet is közöltek, mégis mára már több az elpusztult iratok száma, mint amennyi megmaradt. A reformkorban keletkezett dokumentumok számát a szerkesztő közel 30 ezerre becsüli. Ezekből jelen kötetbe harmincat válogatott. Az összesen 330 dokumentum közül a legtöbb a város honvédelmével (67 irat) és a szabadságharcot követő megtorló intézkedésekkel és a végkifejlettel (122 irat) foglalkozik. A honvédelmi időszak 1848 júniusától 1848 decemberéig tartott Pápa életében, tehát mindössze 6 hónapot ölel fel a fejezetben közölt 67 irat. A „Végkifejlet” című fejezetben 1849 áprilisa és augusztusa közötti időszakból a szerkesztő 75 iratot tett közzé, míg az 1849 szeptemberétől 1850 januárjáig (majd 1851 szeptemberéig) terjedő időszakból 47 iratot. A kötet tehát e két időszakot reprezentálja leginkább. A polgári átalakulást dokumentáló időszakból (1848 márciusától 1848 júniusáig) 53, a császári megszállás alatti időszakból (1849 januárjától 1849 áprilisáig) pedig 58 irat került a forrásközlő kötetbe. Mindezek pedig azt mutatják, hogy bár a kötet törekedett hangsúlyt fektetni a polgári átalakulás folyamataira is, elsősorban mégis a hadtörténeti események dokumentumaival találkozhatunk olvasása közben. Mivel a Források... többféle érdekhez igazodva, számos igény kielégítését szem előtt tartva jött létre, műfaját tekintve nem mondható egységesnek. A kötet szerkesztője és kiadói egyrészt vállalták, hogy dokumentumkötetük — esetleg Pápa közoktatását segítendő — történelmi olvasókönyvként funkcionálhat, másrészt vállalták, hogy létrehoznak egy olyan hézagpótló kötetet, mely sokszínűbbé teheti azt a kicsit homogénre sikeredett történelmi képet, ami a pápai helytörténetírásban korábban létezett. Többszörösen is „hiánypótló” tehát a Források... kötet. Egyrészt kiegészíti azokat a kollektív emlékezetben meglévő hézagokat, melyeket a Pápára korábban jellemző „felekezeti színezetű történelemszemlélet” és a „megkövesült történelmi sérelmek, előítéletek” okoztak, melynek hatására a város egyes történeti emlékei gyakran túlreprezentáltakká, míg mások teljesen elfelejtetté, vagyis alulreprezentálttá váltak. A református értelmiség által megrajzolt várostörténet, kollégium- és egyháztörténet ugyanis nem mindig azt tartotta említésre méltónak, amit akár a katolikus, akár a pápai zsidó lakosság valóban megélt. De mindez persze fordítottan is igaz. Hiánypótló a kötet az 1848/49-es események országos történetének megítélésében is, hisz nemcsak újabb kutatási eredményekkel ismerkedhetünk meg a Források... lapjain, de a túlzottan Pest-Buda centrikus történelmi műveltséget is ellensúlyozhatja egy kicsit, ha nem is a nagyobb léptékek iránt érdeklődőknek szól a könyv. A hiánypótlás harmadik „erénye” pedig abban rejlik, hogy a korábbi történelemszemléletek szelektív forráskezelése ellenére ebben a kötetben az iratok szinte valamennyi műfaját megtaláljuk, a napi tevékenységet dokumentáló hivatalos leveleken, leiratokon, utasításokon keresztül a „kor jelentőségének felismeréséből” fakadó 124 Acta Papensia I. (2001) 1-2.
