Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Szemle - Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában
Szemle A kötetben a szerző azt a folyamatot követi nyomon, amely során elválik egymástól a hagyományos gyógyfürdőzés és kialakul az „üzemszerű” szervezettségű modem fürdőzés, amely a pihenés, felüdülés, szórakozás, társas együttlét különleges alkalmává válik. A leghíresebb gyógyfürdők (pl. a nyugat-csehországi Karlsbad, Marienbad, Franzensbad) — megtartva hagyományaikat — az új igényeknek is mindjobban meg kívánnak — és meg is tudtak — felelni; mások azonban hanyatlásnak indultak, átrajzolva ezzel a Monarchia fürdőtérképét. A professzionálódó, növekvő társadalmi elismertségű orvoslás is idomult a megváltozott körülményekhez: a fő- és mellékállású fürdőorvosok újabb és újabb gyógymódokat „találtak ki”, amelyeket egy ideig jó szolgálatot tettek a konkurencia-harcban. A kötet több fejezete foglalkozik a fürdőhelyi társadalommal: a fürdő- vendégek összetételével, a magyar és külföldi fürdők látogatottságával, gyógyítási módjaival (kúrafajtákkal), a társasági élettel, a szórakozási formákkal (az elengedhetetlen színházzal, hangversenyekkel, bálokkal, könyvolvasással, kirándulásokkal), a sportolási lehetőségekkel (pl. sízés, evezés, vitorlázás stb.) A szerző társadalmi érzékenységét és történelemszemléletét jellemzi, hogy nem csak a gyógyulásra, kikapcsolódásra vagy éppen alkotásra vágyó, imázsteremtő „híres emberekre” kíváncsi, hanem arra is, hogy egy-egy fürdőt milyen társadalmi rétegek látogattak. Erre a kérdésre az 1880 után nagyobb számban feltűnő fürdőnévsorok, az ún. kurlisták szúrópróbaszerű társadalomstatisztikai elemzésével próbált meg felelni. Az 1884-1909 közötti fürdőnév- sorok elemzése arra világított rá, hogy a magyarországi ismertebb fürdők törzsközönségét a XIX. század végén, a XX. század elején a társadalmi középrétegek (kereskedők, iparosok, értelmiségiek, földbirtokosok) látogatták. Rendkívül alacsony volt a fürdőn megforduló munkások és a társadalom túlnyomó többségét kitevő parasztok aránya. (Az utóbbiak esetében csak részben szolgál magyarázatul, hogy az ún. parasztfürdők nem adtak ki nyomtatott névsorokat, így a parasztság fürdőzési szokásait kevésbé ismerjük.) A fürdők hierarchiájában azok álltak első helyen, amelyek az uralkodó elitet, a legfelsőbb társadalmi rétegeket is vonzották. A névsorok szerint ezen előkelő csoportba tartozott Bala- tonfüred, Tátrafüred, Herkulesfürdő és Bártfafürdő, mellyek évtizedeken át meg tudták tartani közönségüket — szemben pl. Buziással, ahonnan az 1900-es évek elejére eltűntek az előkelő vendégek. A kötetben feltáruló rendkívül színes és gazdag fürdőélet egyben a polgá- rosultság fokmérője: érzékenyen jelzi a Monarchia nyugati és keleti felének, azon belül a különböző régióknak eltérő fejlődési szintjét. A polgári korig megtett fejlődési út megvizsgálása a regionális és helytörténeti kutatások feladata lehet. Remélhetőleg e szemléletében és módszertanilag is tanulságos monográfia ösztönzést ad az előzmények kutatásához, s belátható időn belül a XVIII—- XIX. századi magyarországi fürdőkultúra monografikus feldolgozására is akad vállalkozó. Hudi József 122 Acta Papensia 1. (2001) 1-2.
