MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1989. július 3.

2/232. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-78. • 1989. július 3. - [Az első három napirendi pontot összevontan tárgyalták.] - Napirend: - 3. Javaslat a pártkongresszus és a megyei pártértekezlet előkészítésének szervezeti, személyi feladataira. - - Összefoglaló. 16-25.

alatt unatkozik a párttagság. Ezt a kifejezést egy dokumentumukból kölcsönöztem. Nos ez korszerűtlen, és inkább az állampolgári spontán mozgalmakra kellene a pártnak rá települni, de nem úgy, hogy azt kisajátítsa, hanem, hogy a párt lassan, ilyen mozgalmi és az emberek közérzetigényének megfelelő formációkkal működjön. Tehát a pártszerveződések, a pesztizspártok odakint kezdenek letűnni a színpadról; nálunk most kezdenek megerősödni, és milyen paradoxon, hogy a szociáldemokrata párt 1945. szabályzata szerint kíván működni. És ezzel együtt én azt gondolom, hogy a fejlődésnek ez a lépcsője nem ugorható át. Szomorú, mert jó lenne gyorsabban fölzárkózni, de úgy tűnik, hogy nem ugorható át. És tartok tőle, hogy az önkormányzatiság kérdésében sem ugorható át sok-sok lépés, az önkormányzati vagyonra is utalok, mert a demokráciát az ember csak megtanulni tudja, könyvből elsajátítani nem, csak saját tapasztalatai révén, okulva saját hibáiból. Tehát úgy gondolom, visszakanyarodva a kisebbségek védelmére, hogy az én felfogásom szerint bármelyik lehet. Az is, hogy megkötjük, hogy egy embernek egy szavazata, az is, hogy lehetővé tesszük elvileg mindenkinek, hogy két szavazata legyen, és lehet még ezenkívül más variáció is, csak azt tartom fontosnak, hogy a kisebbségek ne kedvükszegett módon kezdjék meg életüket, hanem legalább ahhoz legyen harci kedvük, hogy első ütközetig eljussanak, hogy hol, hát, ahol tudnak, és ha az első alkalommal "orbavenk" őket, hagy próbálkozzanak még egy másik helyen. Mert az a gyanúm, hogy szükségünk van minden másságra. Bár mily furcsa, bármennyire is tiltakozik idősebb elvtársaink közérzete, s itt nem Jámbor elvtársra célzok, mert Öt nagyon is fiatalos gondolkodásúnak ismerem, de a szokásaink még tiltakoznak az ellen, hogy a párton belüli különbözőségeket szeressük. Teljesen egyetértek Jámbor elvtárssal abban, hogy a reformok megítélése tettek alapján szükséges. Olyan alapon is mondom ezt, mint akit már minősítettek sztálinistának - engem, közelmúltban -, minősítettek már ultrareformernek, mégis azt kell mondanom, hogy a 150 évvel ez előtti Kossuth-Széchenyí vitában nehéz ma megmondani, hogy melyik az értékesebb és időtállóbb.