MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1989. május 6.

2/231. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-105. • 1989. május 6. - Napirend: - 1. Reformok az MSZMP-ben, illetve a Kádár Jánoshoz intézendő levél. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. - 4-75.

Egy hatékony gazdaságot a jelenlegi viszonyok között, és hatékony társadalmat és egy társadalmi igazságosságot. Ezt a három dolgot természetesen a mai helyzetre kell értelmezni. Ennek természetesen vannak személyi feltételei. A szeméyli feltételeit elsősorban abban látnám - Marx úgye azt mondta, hogy:"Minden korszaknak megvoltak a kiemelkedő személyiségei, akik mindig tudták, hogy akkor és ott mit kell tenni." - meg kell adni a lehetőséget - és ezt most nevezzék reformkörnek, reformműhelynek, vagy bárminek -, hogy azok akik eddig a párt eddigi működése következtében nem hallhatták szavukat, azoknak most igen is megadni a lehetőséget, hogy ha van jó ötletük, amelyik ezt a kibontakozást segítik elő, ezt a prioritást, tehát a választás megnyerését és igenis ebből a pozicióból kiindulva, akkor igenis ezekének az embereknek kell, hogy meglegyen a nyilvánosság. Ezért értek egyet azzal, hogy delegálás legyen a pártértekezletre, mert ki tudja,itt mi is mint szürkék itt voltunk, hát hogyha nagyon sokan vannak még hozzánk hasonlók, akiknek igen is van bázisuk a városban, van bázisuk a faluban, akikre igenis odafigyelnek. Tehát ezeknek az embereknek ki kell emelkedni és nem kell elnyomni őket. A másik dolog, amit szeretnék mondani, hogy azért a pesszimizmusunk, az önmarcangolásunk ez elsősorban abból fakad, és a címkézések is a múltunk. Egyszerűen az valahol nevetséges dolog - van a dialektikának egy olyan törvénye a történetiség, a múlt, jelen és a jövő, az érték megőrzés, érték tagadás, és az érték teremtés - hát azért amit mi most csinálunk a politikai kultúrával az ilyen antidialektikus módszer. Ez nem polgári civilizáció kultúrája, amit mi csinálunk, ez egy ilyen látens, önmarcangolás, illetőleg egy látens leszámolás. Ehhez fel kell nőnünk a XXI század felé, hogy ez végül is mit jelent. Még egyszer mondom a személyiség szerepénél Marxnak, az adott történelmi korszakban kell egy embernek megítélni a tettét vagy személyiségét. Napóleon se volt mindig az a nagy, annak is voltak hullámzásai és még lehetne hozni a példákat a történelemből. Tehát a Kádár János személyisége is enyhén néha "hányingeres" módon nyilvánul meg a társadalomban. Tehát azért itt is egy történelmiség kell, egy konkrét helyzet konkrét megítélésében kell ezeknek az embereknek a személyét megítélni.