MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1984. február 28.

2/197. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-69. • 1984. február 28. - Napirend: - 1. Javaslat a KB 1983. október 12-ei - a szakszervezeti munka fejlesztéséről szóló - állásfoglalásából adódó pártpolitikai feladatokra. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-11.

Halász József elvtárs^ A szakszervezeti munka helyzetével, fejleszté~seveT~osszeíuggő pártszervezeti tennivalókkal való foglalkozás minden területen nagyon időszerű feladat. Ezt bizonyitja a KB. határozata és a megyei párttestület elé terjesztett gelentés is. A Csepel Autógyári tapasztalatok is azt igazolják, hogy vallalatunknál jelentős fejlődés, előrelépés valósult meg a szakszervezeti munkában, ugyanakkor még sok a megoldásra váró feladat is. A szakszervezeti munka színvonalának tartalmi fejlődésének két tényezőjét szeretném megemlíteni. Egyrészt ma már teljesen nyilvánvaló előttünk, hogy a szakszervezet új szervezeti felépitése, a döntően bizalmikra, főbizalmikra épülő rendszer új lehetőségeket és feladatokat jelentett. Kezdetben mi is tapasztaltunk értetlenséget a pártszervezetek, a párttagság részéről a bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörének megítélésében, de érveléssel, meggyőzéssel majd a pozitiv gyakorlati tapasztalatok bizonyitó erejével rövid idő alatt túljutottunk ezen a kezdeti polémián. Másrészt a szakszervezeti munka pártirányitása a testületek minden szintjén javult, tartalmában és módszereiben gazdagodott és ez természetesen együtt járt azzal, hogy pártszervezeteink saját tennivalóik kidolgozásában és magvalósításában is cselekvő támogatást kapnak a szakszervezeti testületektől és a választott tisztségviselőktől. A szakszervezeti mozgalomban végzett tevékenységet pártszervezeteink elismert pártmunkának tartják, melyet az is elősegit, hogy nem számit ritka kivételnek a kétirányú kádermozgás. A szakszervezeti munka pártirányitása testületi jog, melyet pártszerveink döntő többsége jól alkalmaz. Mindezt nem helyettesitheti, de jól kiegésziti a testületek titkárainak, vezetőségi tagjainak a pártcsoport és szakszervezeti bizalmiak rendszeres személyes kapcsolata. Hasonlóan jók a pártonkívüli szakszervezeti bizalmiakkal is a kapcsolat és ez nagymértékben javitotta pártszervezeteink tömegkapcsolatát. Közös dolgainkat közösen beszéljük meg a szakszervezeti és a KISZ szervezetek titkáraival, sőt egyre gyakrabban a partner gazdasági vezetőkkel is. Az együttes megbeszéléseknek nagy jelentősége van a helyi döntések előkészítésének időszakában, ugyanúgy, mint a határozatok kölcsönös megismertetésében és a feladatok végrehajtására való mozgósításban. A pártirányítás személyi feltételei biztosítottak. A vállalati szakszervezeti testületben a párttagok aránya meghaladja az 50 %-ot, mig a bizalmiak körében több mint 21 %-os ez az arány. A pártszervezetek rendszeresen foglalkoznak üléseiken a szakszervezeti munka helyzetével, alapszervezeteink, pártcsoportjaink értékelik a szakszervezetben dolgozó párttagok tevékenységét. Az értékelések azonban még nem mindenhol érdemiek, sok a formális vonásuk. Uj jelenség gazdasági és politikai életünkben az uj rendszerű vállalkozási formák, a vállalati gazdasági munkaközösségek működése. Hatásukat élénk figyelem kiséri, megitélésük gyakran ellentmondásos. Munkájuk eredményessége részesévé vált a vállalat eredményességének, de nem vált részévé a szakszervezeti tevékenységnek. A pártszervezetekhez hasonlóan és azok elemzéseire épitve bátrabban kellene vállalkozni a szakszervezeti testületeknek is a tapasztalatok elemzésére, új módszerekkel az érdekek összhangjának jobb megteremtésének elősegítésére. Az eredmények ellenére, vallalatunknál is több^megoldásra váró^feladat van. Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni: egyrészt ismét hangsúlyozva, hogy a szakszervezet új szervezeti felépítése lehetővé tette a bizalmiak és főbizalmiak folyamatos részvételét a legfelső vállalati döntésekben igen pozitiv eredményeket hozott. Nem elégséges azonban a döntések utáni visszinformáció, a döntések magyarázata, a meggyőzés és a személyes agitáció. Elengedhetetlenül szükséges, hogyha bizalmiak saját csoportjukban legyenek agitátorai a testületi döntések elfogadtatásának. Hasonló gondok mutatkoznak e téren a pártmunkában is, ezért a szakszervezetben dolgozó párttagok kettős felelősségét e téren is erősiteni kell. Másrészt a szakszervezetben végzett pártmunkát pártszervezeteink rendszeresen értékelik, de nem lehe-