MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1983. március 11.

2/190. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-53. • 1983. március 11. - Napirend: - 1. Az időskorúak helyzete, a velük való foglalkozás tapasztalatai Pest megyében. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-8.

zebb a nyugdijas kor. Nehéz megválni a szeretett környezettől és valami más közösségbe beüeszkedni. Ezen a problémán úgy érzem meszszemenően segitséget nyújt a megyei Pártbizottság. Nem fejeződhet be valami azért, mert valaki 55-60 éves lett. Újságunk 3 tagozódásban foglalkozott az időskoruakkal. Társadalmi segités

? illetve a megérdemelt munka után a megérdemelt nyugdijas évek. A társadalom ezen felül amit tesz, szociális foglalkoztatók megteremtése. Ha nem is biztosithajuk valamennyi idős embernek az elhelyezését, de amit csak tudunk megteszünk. A munkahely felelőssége; A SASAD Tsz-nél voltam a minap. Nagyon sok idős ember vonult a terembe. Ezeket a tartalmi összejöveteleket tartom fontosnak. A vezetők beszámolnak a nyugdijasoknak a fejlődésről, feladatokról, gondokról. Megtalálják a valóban soha el nem szakitható kapcsolatot. A Család; mindenkinek rohanó az élete. Újságunkban azt szeretnénk elhitetni, hogy a nagy rohanásban sem szabad megfeledkezni szeretteinkről, az idősekről és a nyugdij nem adomány, mert azért keményen megdolgoztak. Ahhoz, hogy a fiatal családok jól éljenek, ahhoz ez elengedhetetlen. Nem kampány-feladat, hogy lapunkban foglalkozunk az öregekkel. Bár egy kicsit az is, mert ha valahol egy jó kez-deményezésről, vagy átadásról értesülünk, mi ott vagyunk és irunk róla. Sokkal fontosabb,hogy a mindennapi munkánk során beiktassuk az idősekkel való foglalkozást, törődést. Arspoétikánk, hogy ne a hálátlan riportokról szóljon az újságunk. A társadalom mit ad az öregeknek. Ne legyen ma divat nálunk, hogy megkérdőjelezik az eltelt évtizedek munkáját. Ugy, hogy ámblokk a felszabadulás utáni éveket megkérdőjelezik, hogy értelmes volt-e? Érdemtelen, csúnya és elfogadhatatlan ez a magatartás. Ami a fejlődést kézzelfoghatóan bizonyitja az az idősek kétkezi munkája. Sok riporter az eddig elért eredményeket figyelembe véve keresi, hogy mit miért nem úgy csináltak 19^-5-4-6-ban, felnagyitva a botlásokat és hibákat. A mi újságunk ezt nem követi el, azért nem, mert ez idegen a párt politikájától és tőlünk is. Barinkai elvtarsnő szóbelijében is emiitette feladatainkat, mit tegyen a Pest megyei Hirlap. Szinte minden ránk vonatkozó sor egy-egy feladat, hosszútávu terv,melynek eleget teszünk. A mai lapból Szemethy Lászlóné elvtársnő, az MSZMP Budai járási Bizottság titkárának soraiból idézek: "Pszichológusok, pedagógusok, más szakemberek szerint is elismerten a legnehezebb életkori szakasz a serdülőké. Az előbbi eszmefuttatás alapján joggal mondhatjuk ki, hogy a nyugdíjkorhatárt megéltek helyzete legalább olyan nehéz. S ha ifjúságpolitikánk végrehajtásában különös figyelemmel viseltetünk a tizenévesek iránt, akkor elvárhatja tőlünk a társadalom, hogy hasonló elbánásban részesitsük az időskorúakat is. Tegyük széppé számukra a mindennapokat az élet harmadik harmadában, ha kell, kézenfogva vezetve őket, hogy érezzék: szükségünk van rájuk. E gondolatok jegyében kivánunk résztvenni a feladatok végrehajtásában. Császár Ferenc elvtárs: Tisztelt Pártbizottság, Kedves Elvtársak! A mai napirend tárgyalása nagyon fontos rétegpolitikai kérdésről szól. A közelmúltban a Pest megyei NEB két témakör keretében elsősorban azokkal az öregekkel foglalkozott, akik valamilyen oknál fogva egyedül maradtak. Ezekkel való foglalkozás, törődés több odafigyelést, több társadalmi összefogást igényel. A házi szociális gondozásban részesülők és a szociális otthonokban lakók életét vizsgálták. A házi szociális gondozásra forditható összeg /1979-81/ két év alatt 74-»5 #-kal emelkedett, ehhez hozzájárult a Pest megyei Tanács, valamint a helyi tanácsok pénzeszközei is. Előrelépést a házi szociális gondozás terén a feltáró munkában és a szemléletváltozásban tartom fontosnak, ide értve az idős emberek szemléletváltozását is. Pl.Szadán, Veresegyházán nem jelentkeztek ilyen igénnyel az idős emberek, mert szegyeitek, hogy magányosak, hogy gondozásra szorulnak. Ma már felkeresik a napköziket, ahol nemcsak meleg ételt kapnak, ha-