MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1982. január 7.

2/181. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-49. • 1982. január 7. - Napirend: - 1. A KB és a Minisztertanács 1981. október 22-ei állásfoglalása a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. - - A KB és a Minisztertanács állásfoglalása. 12-34.

Az intézkedések által érintett körben a lakosság összes lakásterhei emelkednek. Ezen belül az érintettek egy része a mainál kedvezőbb helyzetbe jut. A lakossági teherviselés településtípus szerinti arányai módosulnak. A városi népesség lakáskiadása nő, míg a kistelepüléseken élőké nem változik, vagy mérséklődik. A teherviselési arányok átrendeződése a városi lakásszükségletek egy részét előreláthatólag a kistelepülések irányába tereli, ami településfejlesztési céljainknak megfelel. A városokban lakók eddig a lakáshoz jutás és a lakásfenntartás terén egyaránt lényegesen több állami támogatást és kedvezményt élveztek a községek lakóihoz képest. Ez az előny az intézkedésekkel mérséklődik. Ugyanakkor a tervezett lépések elfogadhatóvá teszik, hogy a kistelepüléseken növekedjék a lakosság anyagi részvétele a helyi infrastruktúra fejlesztésében. Az intézkedések — jelenlegi lakásviszonyaiktól, valamint szociális-jövedelmi helyzetüktől függően — differenciáltan érintik az egyes társadalmi rétegekbe tartozó családokat. 2. A lakáshoz jutás támogatási és kedvezményrendszere fokozatosan függetlenedik a településtípusokhoz, valamint a társadalmi rétegekhez fűződő jellemzőktől. Főbb hatásai: — Társadalmi rétegbe tartozástól függetlenül egyértelműen kedvező a lakáshoz jutás korszerűsített rendszere a fiatal pályakezdők és a többgyermekes családok számára. Az új feltételek érvényesülése azon múlik, hogy sikerül-e ilyen célokra elegendő lakást biztosítani. — A családiház-építés feltételei — a szociálpolitikai kedvezményrendszer kiterjesztésével — kedvezőbbé válnak. Községekben él a munkáscsaládok 47%-a, a szellemi foglalkozású családok egynegyede, valamint a mezőgazdasági foglalkozásúak döntő része, akiket ez elsősorban érint. — Az állami vállalatok munkásainak lakásépítéséhez és vásárlásához adható állami támogatás csökken, majd fokozatosan megszűnik. Ezt a munkáltatói támogatás ellensúlyozza. Az össztámogatáson belül nagyobb lesz a visszafizetendő kölcsön aránya. Így a lakáshoz jutáshoz szükséges készpénz-előtörlesztés érdemben nem lesz nagyobb, a folyamatos havi törlesztő teher azonban valamelyest nő. A munkásosztály egészének lakáshoz jutási feltételei kiegyenlítettebbé válnak. — A városi családok egy részének a lakáshoz jutási feltételei a munkáltatói támogatások kiterjesztése révén javulnak, más részüknél viszont — főként a tanácsi értékesítésű lakásokhoz adott állami támogatás mérséklése miatt — kedvezőtlenebbé válnak. — A nyugdíjas családokat a módosítások nem érintik. A lakáshoz jutás támogatási rendszerében — a településekhez, rétegekhez fűződő kedvezmények mérséklésével egyidejűleg — fokozatosan bővül a szociálpolitikai jellegű, eltartottak számához kapcsolódó kedvezmények köre. Mindez kifejezi a lakás létfeltétel jellegét, ami független attól, ki milyen osztályba, rétegbe tartozik. 3. Az országban összesen kb. 970 ezer lakást bérelnek, amelyből az állami tulajdonú, valamint a tanácsok és egyéb állami szervek, vállalatok kezelésében levő bérlakások száma mintegy 8(J0 ezer. Az állami bérlakások lakói közül 330 ezer a munkás, 230 ezer a szellemi foglalkozású és 290 ezer a nyugdíjas család. A lakbéremelés és a lakbérkedvezmény hatásait a következők befolyásolják: — az összes család 26%-a lakik bérlakásban (ezen belül: a munkáscsaládok 25%-a, a szellemiek 43%-a, a nyugdíjasok 26%-a), — az állami bérlakások átlagos komfortszintje magasabb, ugyanakkor átlagos alapterülete, szobaszáma kisebb, mint a személyi tulajdonú lakásoké, — a bérlakással rendelkezők közül a szellemi foglalkozásúak élnek a a legjobb lakáskörülmények között: 63%-uknak van összkomfortos lakása, míg a munkás és nyugdíjas csalá-