MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1981. szeptember 30.
2/179. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-52. • 1981. szeptember 30. - [A két napirendi pontot felcserélték.] - Napirend: - 1. Az egyházpolitikai munka és a családi jellegű társadalmi ünnepek tapasztalatai, és az ezzel kapcsolatos további feladatok Pest megyében. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 2-11.
A fiatalság érdeklődik a vallásosság iránt. Ez igy van, de nem baj. Természetes velejárója az ifjúságnak, hogy érdeklődnek az ismeretlen iránt. Ez még magában nem a vallásosság növekedése. Kérdés: ki tudjuk-e elégiteni ezt az érdeklődést vagy sem? És itt kezdődik a harc. Miért természetes, hogy a görög mitológiát tanitjuk? Miért nem lehet a kereszténységet is tanitani, megismertetni? Azt hiszem, nem vagyunk eléggé felkészülve erre. Ha mi nem csináljuk, teret adunk, hogy csinálják. Az emberhez kell odamennünk, ott kezdődik a világnézeti munka. A politikai harc progressziv elemek közötti súlypontja áthúzódik az állam különböző szervei és az állami reakción keresztül az egyházon belülre. Itt vannak a bázisközösségek, szekták, nagyobb egyházon belül különböző teológiai irányzatok,melyek politikai kérdéseket is takarnak. A mi mai viszonyaink között ellenforradalmi jelszavakkal tömegeket nem lehet mozgósitani. Az egyház is felmérte ezt. Az egyházon belül, az egyház progressziv erőivel szemben politikai harcot folytat. Mit csináljunk ezzel az uj jelenséggel, miről van itt szó? Ez a vallási, megújulási folyamat nem reakciós folyamat, nem uj dolog. Voltak ilyenek kezdettől fogva, amiből aztán egyházszakadás lett, pl. a reformáció. Azokkal szemben, akik vallási megújulást keresnek, nem léphetünk fel úgy, mint a klerikális reakcióval szemben. Ha a szocializmus ellen e politikai tettekkel élők, tevékenykedők állnak élére ezeknek az önmagában tisztes vallási törekvéseknek, akkor ezzel a társasággal már politikai haxot kell folytatni. Drasztikus eszközökkel lépünk fel a megmozdulások vezetőivel szemben azon az alapon, hogy támadják szövetségünket. A másik álláspont: hagyjuk, mélyüijön el, mert ez az egyház belső válságát jelenti. Ez közös állami beavatkozást igényel. Az a cél, hogy bevonjanak bennünket, fontos hogy tudják, a társadalom mögöttük áll. Mert ha azt érzik, összekeverjük ezt a politikát, akkor meginog a bizalom. Nekünk a politikai ellentéteket kell siettetnünk, de nem veszünk részt eeekben. A kis felekezeteknél a szakadás előbb bekövetkezik, mint egy nagyobb testületü egyháznál. Az egyházközösségek világi aktivistáiéi, Miről van itt szó? Csökken a papok száma. Ez világjelenség, önmagában jó. A baj ott kezdődik, a vallásos igény nem csökken ilyen mértékben. Itt kezdődik egy uj ellentmondás és probléma. Ezt kell kielégiteni, itt jön be a világiak szerepe. Az egyház bizonyos dolgokat átad a világiaknak - pl. üzenetközvetités -.A nők pappá szentelését a pápa nem engedélyezte. A protestánsoknál már elfogadták ezt az elvet. A régi egyházi szervezet átalakuláson megy keresztül, bomlásnak indul. Vizsgáljuk azt, elméletileg is megalapozott legyen ez a kutatás. Föl vagyunk-e készülve, mi, a társadalom egy ilyen fölbomlásra. Az időpont nagyon fontos. A mai társadalmunk nincs erre felkészülve. Ha történelmileg kedvező is ez a bomlás, időben nekünk ezt nem érdekünk siettetni. Megindul a világiasodás. A mi egyházpolitikai tevékenységünk, vagyis a politikai befolyásunk az egyházakra már nem a papokat jelentené, hanem az azok mellett működő aktivistákat is. Itt különösen a Népfrontnak, a tanácsi szerveknek is fontos szerepük van. Ezek között végzett munka eddig is feladat volt, nem uj. Uj szállal jövünk, ez a feladat, ez uj. A papok mellett működő világiakkal való politikai, világnézeti foglalkozást előtérbe helyezzük, illetve tudatositjuk. Megnőtt a középszintű egyházi káderekkel való foglalkozás. Azokkal az emberekkel, akikkel tárgyalunk, municiót kell adni. Ezek bizonyos dolgokra megrendülnek, elvesztik biztonságérzetüket. Ki vannak téve különböző hatásoknak Lengyelországból, Szabad Európából, stb.