MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

A közép- és szakmunkásképző iskolákban az általános iskolát végzett tanulók 80—83 százaléka tanul tovább. (Gimnáziumokba és szakképzést nyújtó középiskolákba kerül 39—40 százalékuk, szakmunkásképzésben vesz részt 41—43 százalékuk.) A tanulmányi, szakmai követelményeknek többségük igyekszik eleget tenni; politikai, erkölcsi, világnézeti felfogásuk alapjában egészséges. A továbbtanulásért folytatott harcnak azonban vannak közöttük egészségtelen tünetei is ; egyesek emiatt tovább fokozzák amúgy is meglevő túlterheltségüket, idegileg kimerülnek, mások — feladva a harcot —- csak a minimum elsajátítására törekszenek. Sok nehézséget jelent számukra a szocializmusról tanultak és a valóság közti vélt vagy valóságos ellentmondások problémája. Érdeklik őket az aktuális események, de inkább a technikai, a műszaki-tudományos élet újdonságai, majd a külpolitika, kevésbé a belpolitika és a gazdaságpolitika. A diákfiatalok pályaválasztási törekvései nem állnak teljes összhangban társadalmunk reális lehetőségeivel és szükségleteivel. Ez a helyzet nem egyszerűen csak abból fakad, hogy a fiatalok jelentős csoportja szabadulni akar a fizikai munkától. Okozója ennek az is, hogy a pályaválasztási propagandánk sokáig egyoldalú, irreális volt, de ők maguk is a lehetőségnél jóval nagyobb igényeket támasztanak jövendő életpályájukkal szemben. Ezeknek a törekvéseknek viszonylag gyakori meghiúsulása a fiatalok jelentős csoportjaiban konfliktusokat okoz. (Főleg ott, ahol ezek a jelenségek sűrűsödnek: a 8 osztályt végzete tek s az érettségizők esetében.) Egyes szülők is irreális követelményeket állítanak a gyermekek elé, így hibásan tájékoztatják és irányítják őket. A fiatalok egyre jelentősebb csoportjainak jut osztályrészül hosszabb ideig tartó diákéletforma, s ez figyelemre méltó változásokat idéz elő közöttük. Az iskolai.életforma részben passzív befogadó jellege, a valóban hatékony és életteli önkormányzás gyakori hiánya gyengíti önállóságukat és öntevékenységüket. A meggyorsult fizikai fejlődés és nemi érés következtében a fiatalok vitális energiái hamarabb és hevesebben bontakoznak ki, ezért esetenként konfliktusok jönnek létre az iskola rendje és a fiatalok természetes törekvései, igényei és lehetőségei között. Megnőtt az az időszakasz, amelyben a fiatalok testi, szellemi fejlettsége és társadalmi érettsége bizonyos szempontból aszink-*