MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

A munkásfiatalok alapvető érdekeik azonossága mellett erkölcsi, politikai magatartásukban, általános és szakmai műveltségükben, érdeklődésükben, a munkahelyhez és a munkához való viszonyukban, törekvéseik egy részében különböznek egymástól. Munkakörüket tekintve az ifjúmunkások 45 százaléka szakmunkás, 28 százaléka betanított munkás, 27 százaléka pedig segédmunkás. Politikailag legaktívabb a szakmunkásfiatalok csoportja, ez alkotja az üzemi KISZ-szervezetek gerincét is. A munkásfiatalok egyre növekvő része tudatosan, másik része ösztönösen vallja magáénak társadalmi rendszerünket, természetesnek és megmásíthatatlannak tartja a munkásosztály hatalmát. A termelési, gazdasági feladatok végrehajtása tekintélyes részük számára már lelkiismereti ügy. Azonban közöttük is vannak, akik nem dolgozzák le becsületesen a napi nyolc órát, a legcsekélyebb előnyökért is munkahelyet változtatnak, anyagiasak. Osztályhelyzetük, elhivatottságuk iránt érzett felelősségük még csak a legaktivabbakban tudatosodott. A munkásifjúság szocialista tudatának alakításában nem hasznosítjuk eléggé forradalmi hagyományainkat, példaképeink emlékének ápolását, sok nagyszerű munkásélet gazdag tapasztalatait. A munkásfiatalok sincsenek elzárva a különböző burzsoá ideológiai irányzatok, kispolgári nézetek elől. Közöttük is találkozunk a szocialista társadalomtól idegen életideálok hirdetőivel. Meglehetősen nagy részüknél a politikai-közéleti tevékenység még nem belső szükséglet, úgy látják, hogy munkájuk elvégzésével teljesítették társadalmi kötelezettségüket, ennél többet csak ritkán vállalnak. Több a gond a kisebb munkahelyeken, a nem telepített és a szövetkezeti iparban dolgozó, a bejáró, a munkásszállásokon vagy albérletben lakó ifjúmunkások nagy számot kitevő csoportjánál. Az ifjúmunkások alapvető érdeke és többségének célja is, hogy állandó munkahelyet találjon, ahol több és jobb munkával nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést tud kivívni magának. Ugyanakkor idő szükséges ahhoz, hogy az iskolából kikerülő fiatalok kialakíthassák a munkahelyükhöz, a társadalmi szervezetekhez, vezetőikhez és munkahelyi közösségükhöz fűződő új kapcsolataikat. A vállalatok többsége nem fordít megfelelő figyelmet a munkába lépő fiatalok sajátos helyzetére, a velük való foglalkozásra. A közéletben, a gazdasági életben az ifjúmunkásokra bízott