MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

munisba és párton kívüli professzorok, oktatók többségével együtt, az a véleményünk, hogy ezzel a joggal jobban kellene élni — esetleg gondolkodhatnánk azon is, hogyan lehetne további formákat, lehetőségeket találni —, mert ennek elmulasztása kárt okozhat az oktatásnak, de a politikai munkának is. Az oktatás fogyatékosságai következtében kialakuló feszültséget, elégedetlenséget külső, idegen erők is felhasználhatják ellenünk. A tanítás és a tanulás kérdéseivel kapcsolatban röviden szólnék néhány, a pedagógusokra vonatkozó kérdésről, problémáról is. A vitában mindenki egyetértett azzal, hogy még jobban meg kell becsülnünk a pedagógusokat. Ami anyagi helyzetüknek, életkörülményeiknek, munkájuk technikai-tárgyi feltételeinek további javítását illeti, ezen csak abban a mértékben segíthetünk, amilyen mértékben nőnek anyagi eszközeink. Van azonban egy sor dolog, ami csak rajtunk múlik, és aminek megvalósítását akár holnap el is kezdhetjük. Ne haragudjanak a példáért, de nagyon kifejezőnek érzem. Az egyik megyében jártam néhány éve pedagógusnapon. A gyűlést az előre jelzett időpontnál csak egy órával később lehetett elkezdeni, mert az illetékes megyei elvtárs, akinek elnökölnie kellett —• késett. Mikor megérkezett, azt mondta: semmi baj, a pedagógusok úgy is hozzászoktak a várakozáshoz. Az ilyen dolgok súlyosak és elítélendők. De hadd utaljak arra is, hogy valamikor a pedagógusok „főnökei" — a tanfelügyelők vagy tankerületi főigazgatók — Pintér Jenőtől Ady Lajosig — országos nevű emberek voltak. Ma viszont nagyon sokszor nem nézzük meg alaposan, hogy kik a pedagógusok közvetlen főnökei. Óriási dolog, hogy növeljük a helyi önállóságot, de ez ne jelentse azt, hogy bármiféle vonatkozásban elnézzük az igaz ságtalanságnak, a helyi kiskirálykodásnak nem utolsó sorban a pedagógusokkal szemben fel-felbukkanó jeleit. Ha a párt ezekre nem figyel oda, veszélyesek lehetnek. Az erkölcsi megbecsülés részének érzem, s egyben a pedagógusok politikai nevelőmunkájához nyújtott segítségnek tartanám azt is, ha rendszeresebben összehívnánk járásonként, városonként a pedagógusokat és tájékoztatnánk őket a fontosabb politikai, ideológiai kérdésekről, hiszen ők azok, akiktől elsősorban függ fiatalságunk, az új nemzedék világnézeti-politikai nevelése. Engedjék meg. hogy a pedagógusokkal kapcsolatban még egy