MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

séges kommunista ifjúsági szervezet, de rendkívül differenciált réteg-munkával. A differenciálást ne a gyárakban, a középiskolákban levő KISZ-szervezetektől követeljük meg, azok eléggé differenciáltak! Ott ipari tanulók, fiatal szakmunkások vannak emitt pedig középiskolai tanulók. Ezeket a fiatalokat már nem kell tovább differenciálni, egész életüket sajátos problémájuk tölti ki. Differenciálni a megyei,-a városi vezetésnek és különösképpen pedig a központnak kell. Szervezeti megoldást ajánlani most nem tudok. Arra kell ügyelni, és ez elég nehéz, hogy a központban levő osztályok az általános instrukciókat kialakítva úgy rostálják azokat, hogy ne egyformán kötelezzenek mindenre minden KISZ-szervezetet, mert akkor nem tudják munkájukat specializálni. A munka differenciáltságát tehát az irányításnál, a vezetésnél kell megoldani. Többen szóltak a KISZ-funkcionáriusok életkoráról, mondván : kevés a fiatal ifjúsági vezető. Én személy szerint az érettebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező ifjúsági vezetők mellett vagyok. Ez alatt persze nem azt értem, hogy 90 éves legyen tisztes szakállal! Nagyon normálisnak és jónak tartom azt, hogy országos és megyei szinten az ifjúsági vezetők 30 és 40 év között vannak. Ebben én semmi rosszat nem látok. Ha egy kicsit körülnézünk, azt látjuk, hogy amióta civilizált társadalom van, a fiatalokkal mindig nagyon tapasztalt, az ifjúságot jól ismerő, szerető, érettebb emberek foglalkoztak. Ez az én egyéni véleményem is! Ezért ne haragudjék meg senki, még a fiatalok se, de régi tapasztalat, hogy 16 évesek vezetését nem a 16 évesekre szokták bízni. A vezetők legyenek 26 évesek, vagy még idősebbek. Egyetértek azokkal, akik fontosnak tartják, hogy a fiatal képzett szakmunkás, technikus, szakember, tudós, kutató, mezőgazdász lásson maga előtt jövőt, előmenetelt. És ez, sajnos, nem mindig van így. Százszámra képeztünk ki pl. női agronómusokat, akik egyetemet végeztek, de csak elenyésző százalékuk képes a szakmá.ban elhelyezkedni, mert a gondolkodásban meglevő maradi nézetek — amelyek még a mi kommunista tudatunkban is fellelhetők — gátolják, fékezik, hogy egy tsz-ben vagy állami gazdaságban fiatal nőt állítsanak be agronómusnak. Én amellett vagyok, hogy a friss, új erő minél előbb kapcsolódjék be a munkába, a végzett munkához igazodó bérrel, s minél több legyen az alkotók között a fiatal.