MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

a munkában, hanem a közösséggel való más kapcsolataikban is. Ez azt is jelenti, hogy fiataljainkat el kell vezetni a szocialista demokrácia szükségességének felismeréséhez, és annak aktív, de felelős gyakorlásához. Sokan hajlamosak arra, hogy az ifjúságot egységes tömegként fogják fel és figyelmen kívül hagyják az összetételében bekövetkezett változásokat. Megnőtt a munkásfiatalok aránya a fiatalok összességében, s ez nemcsak mennyiségi változást jelent. Csökkent a parasztfiatalok száma, de változtak és változóban vannak a parasztfiatalok munka- és életkörülményei. A középiskolai tanulók és a nappali tagozatos egyetemi hallgatók száma ma hatszor annyi, mint a háború előtt volt. Mindezek miatt a rétegproblémák felmérése, kérdéseik megoldása az ifjúsági mozgalom, de a társadalom szempontjából is lényeges. Kedves Elvtársak! Szólni szeretnék az ifjúsággal kapcsolatban a szakmai nevelés egy-két kérdéséről is. Nagyon fontos problémakör ez. Mindenekelőtt azért, mert a szocializmus építése, a tudományos-technikai fejlődés egyre magasabb felkészültségű szakembereket kíván meg az élet minden területén. Azért is, mert a társadalom életébe való bekapcsolódás elengedhetetlen feltételéről van szó, olyan feltételről, amely egyúttal a fiatalok jövőbeli helyzetét már ma alapvetően meghatározza. A kérdés vizsgálatakor mindenekelőtt azt kutattuk: megfelelően érvényesül-e nálunk a társadalmi átáramlás, a mobilitás követelménye, vagy sem. Csak érinteni szeretnék a téma sok összetevője közül kettőt. Az egyik egyben politikai kérdés is, és így hangzik: megfelelő arányban és módon biztosítjuk-e a munkás- és parasztszülők gyermekeinek közép- és felsőoktatási intézményekben való továbbtanulását. A másik: mennyire tudjuk biztosítani, hogy ne kallódjanak el a tehetségek, hogy mindenki képességeinek megfelelően kerüljön szellemi vagy fizikai pályára. Ami az első kérdést illeti, a vitákban részt vevők többsége a munkás-paraszt fiatalok felsőoktatási intézményekben kialakult 16—38%-os arányát kevésnek ítélte, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az értelmiséginek jelzett szülők mintegy 50%-a korábban maga is kétkezi dolgozó volt, vagy a szüleik voltak azok. Teljes egyetértés volt abban, hogy a felsőoktatásban tovább tanuló munkás- és parasztgyermekek arányának csökkené-