MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

lést, amivel a kispolgári álbaloldaliság a kötelességüket korrekten teljesítő emberekről beszél. De mégis megmarad a kérdés: milyen legyen viszonyunk ezekhez a politikai, eszmei céljaink iránt nemegyszer közömbös vagy legalábbis közéi etil eg passzív fiatalokhoz? Ha a felnőttek széles tömegei egyre magasabbra emelik önnönmaguk előtt a mércét, egyre kevésbé elégednek meg a köznapi munka egyszerű elvégzésévei, akkor a fiatalokkal szemben teljesen jogos még nagyobb követelményeket támasztani. Még az 50—60 éves felnőtteknél (sem tekintjük optimumnak — ők maguk sem tekintik annak — a munka puszta elvégzését. Az ő szívükre és lelkesedésükre is számít a szocializmus. Ma inkább, mint tegnap és holnap jobban, mini ma. Ügy a kétezredik esztendő tájékán — sőt még hamarabb is — a mai fiatalok közül kerülnek ki minden szinten a szocializmus, a kommunizmus vezetői, mégpedig egy, a mainál természetesen sokkal fejlettebb, sokkal nagyobb követelményeket támasztó társadalomban. Nekik — mint minden generációnak — nagy áldozatokat kell még vállalniuk az életben, nehéz posztokon kell állniuk, helytállniuk és kritikus helyzetekben a személyes érdeket is háttérbe keli szorítaniuk a szocialista közérdekért. Mindezt csak azok képesek megtenni, akiknek egyéni élete elválaszthatatlanná válik a szocializmustól. A mi törekvésünk az, hogy a becsületes feladatteljesítés a szocialista demokráciának megfelelő közéleti aktivitással párosuljon, s ne közéleti érdektelenséggel, önző passzivitással vagy szűk technicista látókörrel kapcsolódjék össze. A mi eszményképünk az az embertípus, aki úgy végzi — lelkiismeretesen, odaadóan — a maga munkáját, hogy közben a társadalom életének egésze is érdekli —, országa életét a szocialista világrendszerrel, a forradalmi világmozgalommal összefüggésben szemléli, akit a világ, az emberiség sorsa is személyében is érint. A közömbösséggel, a közéleti passzivitással szemben az ifjúság elé a szocialista ember típusát kell követelményként és ideálként állítanunk. Előterjesztésünk leszögezi, hogy sokban adósak vagyunk korunk forradalmár típusának megfogalmazásával. Erről a kérdésről határainkon belül és a nemzetközi munkásmozgalomban is viták folynak. A kérdés nagyrészt abból adódik, hogy a forradalmi világmozgalom az általános, közös problémákon belül, sa-