MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. március 19.

2/97. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-90. • 1970. március 19. - Napirend: - 1. Jelentés a munkásosztály helyzetéről szóló 1958. évi KB-határozat végrehajtásának Pest megyei tapasztalatairól. - - A munkásosztály helyzete Pest megyében. 44-78. [brosúra]

— a jövedelmek olyan értelmű differenciálódása, ami nemcsak a munka szerinti eloszlást, de a beosztási hierarchiát is visszatükrözte (kategorizálása) stb. — az üzemi hatáskörbe került nyereségfelosztás rendszerét illetően is nagy várakozás és bizonyos aggodalom tapasztalható, annak igazságos és reális belső arányai miatt. Amellett, hogy a népgazdaságban megindult kedvező folyamatokkal (fizetési mérleg, iparstruktúra javulása) a munkásosztály alapvetően egyetért, az életszínvonalat és a szocialista elveket keresztező hibás tendenciák megszüntetését igényli. Sokoldalúan merül fel az olyan jelenségek elleni tiltakozás, amelyek az anyagiasság, az önző, egyéni érdekek előtérbe kerülését jelzik. Itt az egyes vezetők visszaélései váltják ki a legtöbb felháborodást. De elítélik a legálisnak is nevezhető prémiumszerzés olyan formáit, ami mögött nem a jcbb munka elismerése húzódik meg. A magas személyi jövedelmek forrásává vált nemegyszer a vállalati érdeknek a népgazdasági érdek elé helyezése is, ez árdrágítás, minőségrontás, a fiktív dotációigény, a monopolhelyzet kihasználása és sok egyéb formában is. A magas személyi jövedelmek hatására néhol a hivalkodó, polgári szemléletű, nemegyszer joggal visszatetsző életmóddal is lehet találkozni. A társadalom egészének fejlődésével lépést tartó, és a végzett munkával arányban álló életszínvonal-növekedés normális és 'ermészetes jelenség. De ennek minden tudathajtása és főieg öncélúvá válása a szocializmustól idegen és joggal képezi a munkásrétegek kritikáját. A KB novemberi határozata a fenti problémák rendezése irányába határozott kezdeményezést jelentett. A gazdasági mechanizmus változása a társadalmi élet területén is új formák kialakulásához, vagy elmélyültebb alkalmazásához vezetett. Itt mélyebb, tartalmasabb lett az üzemi demokrácia, nőtt a munkások beleszólása a vállalat gazdasági életének, jövőjének kérdéseibe. Sok formális vonástól mentesült a tömegszervezetek (főleg a szakszervezet) munkája és érdemibb lett a nevelő, szervező funkció, de hatékonyabb az érdekvédelmi tevékenység, a csoportérdekek társadalmilag progresszív képviselete is. De itt is van jogos türelmetlenség a munkások részéről. Sok helyütt még ma is formális a beszámolás, véleménykérés. Nem elég széleskörű a döntések előtt a konzultáció. Ugyanakkor egyes helyeken a tömegszervezetek a termelés biztonságának, a fegyelemnek, az ösztönzőbb, de szigorúbb érdekeltségi formáknak a kialakításában, a technikai fejlődés és üzemszervezés javításában nem találták meg a szerepüket. A munkások érdeklődését, az általános politikai helyzet mellett, nagymértékben szűkebb környezetük, az üzemi kollektíva, a szociális körülmények, 6$