MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. március 19.

2/97. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-90. • 1970. március 19. - Napirend: - 1. Jelentés a munkásosztály helyzetéről szóló 1958. évi KB-határozat végrehajtásának Pest megyei tapasztalatairól. - - A munkásosztály helyzete Pest megyében. 44-78. [brosúra]

lósul meg! A kérdésfelvetést elsősorban az országvezetés megváltozott feltételei és a változó vezetési módszerek váltják ki. Melyek azok a motívumok, amelyek helyenként vitát, vagy kétségeket váltanak ki? Az elosztási formák változásában, fokozott differenciálásban, a jövedelemszintek széthúzásában egyesek a vezetőszerep érvényesülését látják veszélyeztetve. Ezt az érzést erősítik a helyenként formális és indokolatlanul eltúlzott jövedelemeltérések is További ilyen nézet, hogy a direkt vezetési módszerek csókkenése, és a közvetett irányítási formák, a munkásosztály befolyását csökkenthetik Ezt az új irányítási mechanizmus hatékonysága iránti bizalom hiánya, és annak nem minden téren kiforrott szabályozó rendszere szüli, de nem indokolja. Többé-kevésbé jogos aggályok hangzanak el a munkásgyerekek felső iskolába való bejutásával, a 'munkásoknak a vezető testületekbe való bekerülésével, a társadalmi (ingyenes) juttatások szűkülésével kapcsolatban. Ezek a problémák részben egy átalakuló gazdasági struktúra kísérő jelenségei, pl. hogy a bérjellegű juttatások aránya nőjjön gyorsabban, de egyben figyelmeztető jelek is a munkások társadalmi súlyának további növelésére, életkörülményei rendszeres, alapos javítására. A munkások részvétele a vezetésben A szocialista átalakulás kezdeti időszakában a munkások sorából közvetlenül kiemelt vezetők vették át az ipar és az állami élet egyes területeinek irányítását. Ez a gyors társadalmi átrétegződés időszaka volt. Nagyrészt ennek eredménye, hogy még ma is az igazgatók 75%-a eredetileg munkás. Azóta ez a társadalmi mobilitás lelassult. A vezető posztok betöltésénél jobban előtérbe került, éppen a szocializmus építésének igényeiből kifolyóan, a szakképzettség és a magasabb szintű politikai műveltség. Ez az önmagában természetes folyamat azonban nemegyszer eltúlzott igények formájában jelentkezik, és így fékezik a munkások vezető posztokra emelését. Ilyen túlzás, hogy helyenként jelentkezik a szakképzettség egyoldalú túlbecsülése, az egyének társadalmi helyzetének alábecsülése, a tehetséges munkások képzésének nem kellő szorgalmazása, sőt itt-ott, kicsinyes gazdasági szemlélet alapjáról kiinduló fékezése. Természetesen így is van társadalmi átrétegződés, de az út hosszabb, az iskolákon keresztül vezet és ezt nekünk sokkal jobban kell segíteni, erősíteni. A vezető szerepet nemcsak a munkásosztályból kiváló, az új szocialista értelmiség soraiba átkerülő munkások jelzik, hanem nagyon erősen jellemző erre a munkásság rétegződésének, társadalmi struktúrájának képe is. 64