MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1964. március 26.

2/41. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-46. • 1964. március 26. - Napirend: - 1. Az MSZMP Pest Megyei VB jelentése a megyei, járási és a városi pártbizottságok káderhelyzetéről, valamint a további feladatokról. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-22.

Rendkívül nagy figyelmet kell.fordítani a politikai megbízhatóságra, az ideológiai felkészültségre. Az adott kádarek rendelkezzenek meg­felelő műveltséggel, bizonyos szakismeretekkel, közvetlen, jó kap­csolatuk legyen az emberekkel. Rendelkezzenek jó szervező készséggel, aktiv és kezdeményezők legyenek. Erezzenek munkájukban személyi fe­lelősséget. Keressék az ujat, a forradalmit és segitsenek annak meg­valósításában. Példamutatóan viselkedejenek és éljenek, képezzék ma­gukat. Segitsenek munkatársaiknak, legyenek képesek arra, hogy az embereket végzett munkájuk alapján Ítéljék meg. Harcoljanak a párt politikájának végrehajtásáért, lépjenek fel a torzítások ellen. Az előterjesztés megvitatása, bírálata és az elhangzó javaslatok a megaozott határozatok következetes végrehajtása megyénkben a káder­munkát jelentős lépéssel viszi előbbre és a párt előtt álló felada­tokat még eredményesebben tudjuk végrehajtani a jövőben. H o zzá s z ó 1 á s ok Gál Géza elvtárs: Kedves Elvtársak! Az, hogy ezt a kérdést napi­rendre tűzte a Megyei Pártbizottság a megbecsülés jele azok felé az elvtársak felé, akik pártvonalon dolgoznak. Ezt a megbecsülést kü­lönösen az ellenforradalom óta érzik jobban az emberek. Nehéz probléma a káderkérdéssel való foglalkozás. Az igaz, hogy kü­lönböző anyagok, észrevételek, feljegyzések készülnek emberekről, van­nak botlások is, de ezek mögött a feljegyzések mögött élő emberek vannak, akik az elmúlt években nem éppen lakodalomban élték le éle­tüket. Nehéz ut volt az eddigi, amely az emberek nagyrészének ide­geit is megviselte, és ezen tul, eléggé meghagyták a maguk nyomait a legtöbb olyan káderben, akik évek óta dolgoznak a párt által rá­juk bizott nehéz feladatok végzésében. Amit a part kitűzött lehetett az 1947-ben, vagy 1951-ben akik ezen a vonalon dolgoztak mindig kö­telességüknek érezték a célkitűzéseket végrehajtani és a legtöbbjük sziwel harcolt, dolgozott. Az ellenforradalom' óta az élet azonban gyökeresen megváltozott, más volt akkor a követelmény - és más most. Akkor az volt a feladat, hogy kemény harcot vivjunk más pártbeliekkel, vagy a padlást kellett le­takarítani. Ez viszonylag könnyebb feladat volt. Ma, amikor a gabo­nát magasabb színvonalon kell megtermelni, itt már többet kell gon­dolkodni és az egész munkának az irányítása magasabb szintű munkát igényel. Az ellenforradalom előtti időszakban a káderek legtöbbje érezte a meglévő nyomasztó bizonytalanságot. Az ellenforradaom után egy fel­szabadultabb légkör alakult ki és ugy érezzük ebben a légkörben jó pártvonalon dolgozni és élni. De a mult még ma sem mult el nyomta­lanul, kisért bennünket az, amit örököltünk azokból az időkből, a nyugtalanság, bizonytalanság megvan a káderek között. Itt gondolok a nyugdij kérdésére. Honnan megyünk rai akkor nyugdijba, amikor már 5o év felé jár az ember. Ez a kérdés az embereket bizonytalanságban tartja, hogyan éljen, hol dolgozzon. Jó lenne ezen a kérdésen tul lenni, rendezni ezt a problémát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom