MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1962. augusztus 2.

2/27. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-81. • 1962. augusztus 2. - [Az 1. és a 2. napirendi pontot együttesen tárgyalták.] - Napirend: - 1. A KB gépiparról szóló határozatából adódó feladatok. A kongresszusi munkaverseny helyzete Pest megyében. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-36.

Pataki elvtárs /KGM. Fimonmechanikai Igazgatóság vezetője/. Amikor a Központi Bizottság határozatát - egy pár elvtárs kivételével, akik részt vettek a Központi Vezetőség ülésén - a sajtóban olvasták az ipar vezetői közül nagy érdeklődéssel a sorokban a saját bizonyítványukat olvasták és azt, hogy hogyan értékelte pártunk Központi Bizottsága az elmúlt időszakban a munkánkat. Sok vezető elvtárs s azok többsége akik azon keresztül mérték le a saját vagy a vállalat vagy a minisztérium munkáját, hogy a kiadott tervek mutatóival hasonlították össze a határozatban lévő megállapításokat, azok másra gondoltak, arra, hogy a munka nem ugy ment náluk, mint az elmúlt évben, mint a jó eredményt elérteknél. Amikor azonban mégegyszer átgondolták és átolvasták a KP. határozatát, rádöbbentek, hogy miről is van tulajdonképpen szó. Arról volt szó, hogy amikor megkaptuk a tervfeladatokat, annak maradéktalan végrehajtásáért mindent megtettünk és ez egy kicsit önteltté tett bennünket és emiatt, egy néhány igen fontos feladat elmaradt, ami az egész népgazdaság eredményeit befolyásolta és kicsinek találták az elérhető eredményeket. 1960-ban is volt párthatározat, rámutatott a párt arra, hogy mozduljon meg a vezetés és ne várja azt, hogy a munkás követelje saját normájának rendezését. 1960-ban szintén értékelték a pár* KGM munkáját. Akkor jó határozatokat és döntéseket tettünk. És elérkezett az 1962. év, amikor ujabb párthatározat született, amely elismeri a munkánkat, de az ottani vezető elvtársak az ülésen, akik hozzászóltak a minisztérium vezetőihez és dolgozóihoz, segíteni akartak, de emögött kiolvashatta mindenki azt a sok elmarasztalást, ami a munkánkat érintette. A minisztérium jfe, ülésen Csergő elvtárs tartotta a beszámolót, elmondta, hogy a minisztérium vezetői, dolgozói munkájára rányomta az a siker a bélyegét, ami a tervmutatókban jelentkezett. Visszagondolva már 1961-ben, amikor a tervtárgyalások folytak és láttuk, hogy 8-10 jS-ot tudunk előrehaladni, belenyugodtunk, hogy nincs több anyag, nem lehet előbbre menni. Ha a határozat sorait nézzük, láthatjuk, hogy mennyivel előbbre mentünk volna, ha egy néhány kérdést jobban megfogunk. Pl. technikai, technológiai, üzemszervezési, kádernevelési és egyéb kérdéseket. Mindenki jól ismeri ezeket a dolgokat és ha mindenki csak a maga területét nézi, megérti és látja, hogy van még mit tenni. A KGS^től sokat beszélünk. Egy-egy ülésen megjelennek a delegációk és arról van szó, hogy a munka megosztásban döntő szerepe van annak és erre felhivom a figyelmet, mert nem lesz egyszerű kérdés, pl. a távlati rendezés kérdése. Konkrétan le kell tenni minden delegációnak azt, amivel érvelni akar, elgondolásainkat mérlegelnünk kell, mi az amit végre akarunk és tudunk végrehajtani és saját országunkban maradéktalanul meg tudjuk oldani. Le kell tenni az asztalra a legfejlettebb gyártmányainkat és alátámasztani, hogy miért akarjuk országunkban azokat továbra is gyártatni. Vannak olyanok is, akik egy-egy ilyen ülésen Háry Jánossá válnak, füt-fát Ígérnek, hogy megszerezzék a terméket. A baj az, amikor szállításra kerül a sor és az ígéreteknek nem tudnak eleget tenni, ezen bukik meg a külkereskedelmi tevékenység. A tárgyaláson mi is vettük a hónunk alá a rádiót, elmondtuk, hogy ez a legújabb tipus, elmondtuk előnyeit, gyártásával kapcsolatos lehetőségeinket és ilyen alapon nyugodtak bele, hogy mi^p szállíthatunk több országnak is. Nem olyan egyszerű a nemzetközi munkamegosztás. A munkaigényesség kérdésére:azt szeretném érzékeltetni, hogy egy pár év múlva nem 60 %-ot kell a termelékenységből hozni, a termelés felfutást és a gépipar fejlesztésében, hanem legalább 100 %-ot. Látni kell, hogy nem lesz több munkaerő, nem leszünk többen /a most szűltenedő gyerekek kb. 20 éves korukban kapcsolódhatnak be a munkába/ és ezért fontos a termelésnek a korszerű megszervezése. Ezzel kapcsolatban pl. a Pápista elvtársak az illadi müszergyárban 200 fővel lépték tul a munkáslétszámot. Ez a módszer nem megy, lehet hogy a megyében van sok munkaerő és ezt meglehetett tenni, de más helyeken erre nincs lehetőség. ./. 4f