MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1962. január 30.

2/25. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-72. • 1962. január 30. - Napirend: - 1. Az MSZMP Pest Megyei VB jelentése a megyében folyó eszmei-politikai munka helyzetéről. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-34.

A tsz. demokrácia bírálatai egy csomó helyen az emberek, nem mondják meg a véleményüket, egy csomó dologgal kapcsolatban, pedig az is nevel. Erre nagyon jó példa a bagi napokkal kapcsolatban a TV. műsora is, amely egy jelenetben nagyon jól kihozta, hogy hogyan lehet az embereket arra rászoktatni, hogy megmondják véleményüket. Szocialista összeköttetés: - miből fakad ez? és egyáltalán jó dolog-e ez?. Vetőmaggal kapcsolatos probléma volt sem a megyei Tanács, sem a megyei PB, nem tudta megoldani, igy az egyik tsz. elment felsőbb szervekhez ás összeköttetés alapján meg tudta szerezni a szükséges vetőmagot. Helyes lenne, ha a tsz-ek /és mások is/ az illetékes szerveken keresztül kapják meg azt, amit lehet. Iskolaigazgatók elmondják, hogy amikor felvétel van, kimaradnak néha egyesek akik továbbtanulásra jelentkeztek, mert sok a jelentkező, emiatt különböző szervektől bírálatokat kapnak. Igyekeznek azokat felvenni, akiket innen-onnan ajánlanak és sokszor a legrátermettebbek maradnak ki a továbbtanulásból. Pártonkivüliek bevonásának a kérdése: Népfront vonatkozásban fő feladatunk, hogy mélyítsük el a pártonkivüliek között a kapcsolatot. Ha szétnézünk a magunk területén, az egész apparátusban 2 pártonkívüli van. A járási bizottságoktól ha kérjük, hogy javasoljanak elvtársakat a népfrontnak, mindig csak parttagokat javasolnak. Ez is mutatja, elég szűk kórben mozgunk. Nacionalizmus kérdése: ezen a területen sokat mentünk előre, de mégis az a véleményem, hogy a nacionalizmus még mélyen él az emberek egy jelentős részében. Az a tapasztalat, hogy az emberek nagy plénumon ritkán nyilvánulnak meg teljes őszinteséggel. A párt tekintélye megnőtt, tudják hogy ténylegesen jót akar a dolgozóknak. Magánbeszélgetésen vagy kisgyülésen az emberek igazi megnyilvánulásai jobban • kijönnek és itt meg lehet látni, hogy a nacionalista gondolkodás maradványai még megvannak. A gödöllői járásba kihivtunk egy német embert, aki előadást tartott Németországról, arról, hogy két Németország létezik, stb. Egyik felszólaló kérte: azt mondja meg az előadó, hogy hol volt akkor, amikor Hitler a háborút csinálta. Ez mutatja, hogy az emberek részéről van olyan előítélet, hogy a német nép egyforma. Eelvetik azt is, hogy Csehszlovákia felé inkább lehet menni, mint Románia felé. Sokat beszélnek arról, hogy a Szovjetunió fele állandóan viszik ki a wagonokat, de vájjon mit kapunk érte - erről keveset beszélnek. Jellemző, hogy 1956-ban közel lo évvel a felszabadulás után azzal a jelszóval tudott a rekació hatni, hogy "magyar urán, magyar kincs" és szélesen feltudta a kedélyeket korbácsolni. A szocialista hazafiságról nem beszélünk eleget, pedig sokat kellene beszélni róla. Nem tudom, hogyan lehetne ezt napi problémává tenni. Arról is kellene többet beszélni az emberekkel, hogy mit jelent számunkra az egyes országokkal való együttműködés. Ilyen vonatkozásban is szűk a mi agitációs tevékenységünk. Béke agitáció kérdése: néhány kisgyülést tartottunk ezzel kapcsolatban már, ezt számontaytjuk, de hogy milyen hatékonyak ezek, azt meg nemigen értékeltük.