MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1961. november 23.

2/24. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-60. [Rendkívüli, kibővített ülés.] • 1961. november 23. - Napirend: - 1. Beszámoló az SZKP XXII. kongresszusáról az MSZMP KB november 17-i határozata alapján. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-53.

Horváth elvtárs: Ebhez szabadlevegő kellett, tudni, hogy mivel vagyunk elmaradva, ezeket meghonosítani és következetesen továbbfejleszteni. Nem szégyen ez elvtársak, szükséges ás az elbizakodottság az "bi­zonyos megálláshoz vezet. A Sz.Ü-ban a XX. kongresszus után meg­indult a folyamat, a XX. Kongresszus megerősítette ezt a folyama­tot és a XXII. Kongresszus megállapította, hogy ez a szabadlevegő megteremtése, a törvények biztosítása, a dogmatikus nézetek elleni kíméletlen harc nagymértékben bozzásgátették a Sz.U-t. hogy az el­múlt esztendő eredménye, az előző időt meghaladó hatalmas fejlődést érjen el a termelés mennyiségében, az iparban és a mezőgazdaságban és a technika fejlesztésében, nemis beszélve arról, hogy megelőzték a világ tényleg legfejlettebb és nagyon fejlett kapitalista orszá­gát az Egyesült Államokat a kozmosz meghódításában. A Kongresszus foglalkozott azzal, hogy rendkivül nagy eredményeket értek el ós nagy célkitűzések vannak előttük, de a Kommunizmus nem holnap lesz, hanem 2o év múlva. Ezért szükségesnek tartják fenntar­tani mind azon ösztönzéseket, amelyek beváltak, amelyek az eredmé­nyek motorjai. Elsősorban anyagi, de nemcsak anyagiról van szók arról van szó, hogy a Sz.U-ban a bérezés továbbra is a képzettség, ás a végzett munka szerint történik. A másik dolog az erkölcsi ösztönzés. Mit értsünk erkölcsi ösztönzés alatt, mi az ami az embert erkölcsileg odaköti és lelkes bivévé teszi, képessé teszi arra, hogy az adott esetben a legnagyobb nehéz­ségeket is vállalja. Nem tul nehéz kitalálni ez az. hogy higyjen, bizzon a saját rendszerében. A kommunisták hittek és biztak a saját rendszerükben, biztak a fényes csillagban, amely beragyogja a vilá­got eredményeivel. Az eredményekben azonban keletkeztek ugymondjam olyan pettyek, amelyek zavarták ezeket az eredményeket. Ez mindenkit zavart a Sz.U-ban és nálunk is, amikor harcos elvtársaink eltűntek, ha pedig valaki megmerte kérdezni azt a választ kapta, hogy magának nincs jobb gondja, maga is könnyen odajuthat. A Sz»U-ban is volt bőven ilyen elvtársak. De egy olyan rendszerben, mint ami a Sz.ü-bar most van, ahol szabadon dolgozhatnak, ahol ezt a törvények bizto­sítsák, ahol megszűnnek az osztályok, bátran a képzettségükhöz mérten dolgozhatnak, ez megbecsülést kelt az emberekben, ami felér az anyagi ösztönzéssel. Ez már egy kicsit azt az embert jellemzi, amely a kommunizmusban fog élni és mindinkább előtérbe kerül a magasabb erkölcsű felfogású ember, a kommunista ember erkölcsi ere­je, aki azért dolgozik, hogy nem tud e nélkül élni, köteiessógének tartja, hogy dolgozzon, alkosson minnél többet és jobbat. A kommu­nizmus mérhetetlen lehetőséget ad a lenini békés egymásmellettélés politikáját illetően, ezt meglehet állapítani és a Kongresszus munkája ezt bizonyítja. Nekünk is nyugodtan kell dolgozni, mert a szocialista táborban létezik, van egy olyan ország, amely olyan erőt képvisel, amely képes megakadályozni a háborút. Ha olvassuk az újságot rájöhetünk, hogy a szocialista tábor ereje milyen hatással van a világ dolgozóira, a gyarmati népek igyekeznek felszabadulni és egymásután szakadnak ki, amely lehetetlen lenne a szocialista tábor katonai, anyagi és nem utolsésorban óriási erkölcsi ereje nélkül. Ezzel a kapitalistáknak számolni kell és ez olyan világos, hogy aki ezt nem érti annak begyepesedett a feje. Persze ez nem je­lenti azt, hogy most csókolgassuk egymást a kapitalistákkal. Az igazság az, bogy a kapitalisták, ba tőlük függne a szocialista tá­bort eltörölnék, de ebhez nincs erejük. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom