MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1961. november 23.

2/24. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-60. [Rendkívüli, kibővített ülés.] • 1961. november 23. - Napirend: - 1. Beszámoló az SZKP XXII. kongresszusáról az MSZMP KB november 17-i határozata alapján. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-53.

faluban, ahol élek, semmibe nem vesznek.". Az ilyen ember megsértődik, mert nem kérdezték meg tőle, hogy ki legyen a traktoros, ás leszűri magának, hogy a kommunistákat háttérbe szorították. Van olyan dolog is, ami nagyon fontos dolog, hogy vannak emberek, akik azt hiszik magukról, hogy a hibát csak ők képesek kiküszöbölni. A rendes, tiszteseges ember feltételezi, hogy amit ő megtud tenni, azt más is'meg tudja tenni, és az embereket a cselekedetei szerint itali meg és nem belátása szerint annak, ami éppen a legjobban tetszik. Ezek olyan dolgok, amiket le kell leplezni, attól sem kell félni, hogy megmondják nekünk a véleményt, attól sem,hahmi mondjuk meg, Lenin sem simogatta az embereket, megmondta a véleményét az embereknek a téves nézeteikről, leiadat: könyörtelen, leleplező harcot kell folytatni a hibák ellen, de nem ugy,hogy rögtön elvenni az állásukat, vagy rendőrségre vinni őket, hanem meggyőző szóval küzdeni kell nézetük megváltoztatásáért. Elvi kérdésekben nincs megalkuvás, keménynek kell lenni és az is elvi kérdés, hogy ha valaki tegnap jobb, vagy balloldali nézeteket vallott, ma már képes megérteni a part politikáját. Vagy ha tegnap megfelelően értékelt, ma már nem ezt teszi. Mindenkit meg lehet és kell a maga helyén birálni, ez kötelességünk mindannyiunknak. Vigyázni kell arra, hogy a téves nézeteket visszaverjük. Felvetette még Virágh elvtárs, hogy a tudomány mindinkább termelőerővé válik. Azthiszem ez olyan fizikai vita, aminek sok értelme nincs. A Marxizmus azt mondja, hogy a munkások szakértelme termelő erőbe tartozik, nyilvánvaló, hogy annak a tudósnak a munkája, aki számirásokkal biztosította a gep nagyobb teljesítését, akkor az a gépnek egy részét képezi. Egyetértek Virágh elvtársai, hogy sokat kell vitatkozni lent is fönt is, a munkásmozgalomban nem lehet viták nélkül élni, mert ha a vita megszűnne, akkor bőven virágzik a személyi kultusz. Still elvtárs felvetett 2 dolgot. Az egyik Sztálingrád nevének megváltoztatására vonatkozik. Amit Kádár elvtárs elmondott, azt tudom én is tovább adni, egyetértek vele, okosabbat nem tudok mondani; Megkérdezték Hruscsov elvtárstól is. Azt mondta, hogy nem ők kezdeményezték, hanem a sztálingrádiak kérték. Vannak ott tucatjával családok, akiket Sztálin kivégeztetett, hozzátartozóik ott élnek, gyárakban, üzemekben, stb, dolgoznak és szóltak, hogy tűrhetetlen. Ez bele tartozik abba, hogy jobb lenne, ha nem lett volna, - ha Sztálingrád ugy hirdetné a győzelmet, mint eddig, nem is rágódnának rajta az imperialisták. De joga van az ott élő népnek, hogy megszabaduljon a névtől. Lehet vitatkozni, hogy engedtek a kérésnek, vagy nem engedtek, jó-e ez vagy sem. Az volt a vélemény a Szovjetunióban, hogy ha az ott élő nép kéri, hozzájárulnak a név-változáshoz. laimarrült Still elvtársban, hogy Hruscsov elvtárs nem követhet-e el személyi kultuszt. Becsületere válik Still elvtársnak, hogy ezt meg merte mondani, Hruscsov azok közé tartozik, aki nagyon mélyen átélte a kultuszt, és aki ilyen messzemenően elitéli,mint ember nehezen jutna ilyen pozicióba. Mi feltételezzük/és Hruscsov elvtárs is jó példával járt elő, ő maga visszautasította környezetét, ha csak a látszatát is akarták kelteni /, hogy ^ruscsov elvtárs nem követ el ilyen hibát. Látni kell, hogy amig emberek vannak, nagy befolyású emberek, addig mindig fenállnak, fenállhatnak ilyen veszélyek.