MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1959. március 19.

2/10. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-75. [Kibővített pártbizottsági ülés.] • 1959. március 19. - Napirend: - 1. A KB 1959. március 6-ai határozatának, valamint az MSZMP Pest Megyei Pártbizottság 1959. március 19-ei kibővített pártbizottsági ülés határozati javaslatának megtárgyalása. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-33.

Csak mint érdekességet emlitem meg, nem régen volt a kezemben egy zöld fedelű füzet, ugy tudóm az FM valamelyik osztálya adta ki Dr. Gönczi neve alatt - a füzet nagy igyekezettel, ós nem kis logikával bizonyította hogy tsz-einkben, a legjobb bérezési mód az úgynevezett hagyományos munkaegység, bár annak hibáit az író is felsorolta, de már a hibák kiküszöbölésére a munkaegységnek olyan módon való alkalmazásával, ahol nemcsak négyzetmétereket kell megállapítani, hanem mázsákat kell termelni és ettől függjön a dolgozó jövedelme, - ilyen irányban az iró útmutatást nem adott* A Kongresszus fontos elvi megállapítása, hogy a szocialista országok lényegében együtt jutnak el a kommunizmusba. Ez teljes ellentétes fejlődés a kapitalizmussal szemben. A kapitalizmusban az erősebb arra használja fel fölényét, hogy legyőzze a kisebbet, a gyengébbet, hogy annak ipari, technikai fejlpdésót akadályozva azt nyeresanyagbázisává, gyarmatává, vagy fólgyarmatává tegye.A szocialista országok között az erősebb segiti a gyengébbet, mindenki előtt ismeretes a Szovjetunió hatalmas segitsége az összes szocialista országoknak, nem egy esetben a függetlenségükért harcoló közel-keleti népeknek is. Azt nagyon sokan természetesnek tartják, hogy a Szovjetunió segit. Ez igy, rendben is van. De ugyanakkor tudatában kell lenni annak is, hogy saját feladataink megoldásában elsősorban saját erőnket kell megfeszíteni Mi is a szocialista tábor tagjai vagyunk, ós a gyengébbeket nekünk is segítenünk kell, ilyenek is vannak. Amig a Kongresszus egész légköre nemzetközi visszahangja bizonyltja a fiatal szocialista társadalom hatalmas életkedvét, életképességét, duzzadó erejét, addig a kapitalizmusban a depresszió jelei, gazdasági és politikai zűrzavar mutatkozik. A kapitalista táborban ugyan tagadják a krizis létezését. De ha a saját statisztikájukat nézzük, akkor kiderül, hogy ugy az Egyesült Államokban, mint Angliában az elmúlt esztendőben nem növekedett, hanem csökkent az acéltermelés. Más termékekben is csökkenés állt be, de én azért az acél termelést választottam példámnak, mert az acél a termelőeszközömk alapanyaga, az acéltermelés csökkenése mindig a termelőeszközök csökkenését vonja maga után, illetve forditva. A termelőeszközök termelésének csökkenése feleléslegessé teszi az acéltermelést. A kapitalista országok között folyó verseny mind élesebbé teszi a köztük rejlő ellentétet. A legagresszívebb amerikai imperialista burzsuoázia, a kommunizmussal ijeszgeti szövetségeseit, ugyanakkor egymásután elszedi piacaikat, pénzügyileg a csőd szélére juttatja őket, belekényszeríti partnereit esztelen fegyverkezésbe ós ezzel a világbékét fenyegeti. Az imperializmus háború politikája arra kónyszeriti a szocialista tábor tagjait, hogy résen legyenek, készen állva arra, hogy megvédjék a szocializmus vivmányait ós nem utolsósorban a békét. ./.