MSZMP Pest Megyei pártértekezleteinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1989. szeptember 23.
1/25. ő. e. Pártértekezlet. 1-209. • 1989. szeptember 23. - Napirend: - 4. Állásfoglalás a kongresszusi dokumentumokról. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 25-198.
a nemzetközi feltételeken tul miért követte rövidebb-hosszabb idő után kudarc a reformerők kiállását. A százhalombattai csoport ugy gondolja, hogy ennek györeke abban van, hogy a hatalom gyakorlás ugyan humanizálódott az elmúlt évtizedekben és mivel az én felnőtté válásom erre az időszakra esett, ezt korántsem akarom lebecsülni, mégis lényeges strukturális változások nem következtek be. Igaz ez a párton belüli viszonyokra különösen. Ezért pártunk a legprogresszivabb időszakokban is alig jutott tul a diagnózistól a gyógyitás megkezdéséig. Mivel meghatározó szerepe volt, lényeges strukturális változás a társadalomban sem játszódhatott le. Alighanem utolsó lehetőség előtt állunk, amikor ez a párt, illetve utódja, utódjai tagjainak a társadalomnak megfelelő állapotba hozhatja magát. Aligha haladhat tartósan együtt a párttagság, amelynek van olyan tagja is, mint a Pest Megyei Muzeumok igazgatója, aki az elmúlt napokban az alábbi levelet küldte Százhalombattára. Talán nem érdektelen, ha elmondom. Tájékoztatom, hogy a Pest Megyei Muzeumok Igazgatósága tulajdonát képező - ez uj - alább felsorolt müveket a politikai intézményrendszerben tapasztalható és a párt vagyona körül támadt bizonytalanságok miatt a társadalmi tulajdon védelme érdekében visszarendelem. Félreértés ne legyen, jó magam hónapok óta sürgetem a pártvagyon rendezését és ezt gondolom, hogy aligha bocsátható meg az a bün, ami ezen a területen történt. A müveket a pártbizottság épületébe kölcsönkaptuk. Az én anyagi felelősségemre vannak ott, bármikor visszavihető, tehát nem a visszavétellel van a baj, hanem azt kérdezem, hogy egy párttag, egy MSZMP-tag vezető milyen alapon sért meg bennünket azzal, hogy ezeket a müveket netán mi el akarjuk adni, mert másként nem tudom értelmezni. Egy szót ide irtam a jegyzetemben. Ez nekem arcátlanság. Csoportunk egyetért Hámori elvtárs mondandójának azon kitételével is, hogy a társadalmi strukturális változások üteme nem lényegtelen dolog. Ez a fokozatosság azonban nem követhető a párton belüli változásoknál különben hitelképtelenségünk olyan mértékben növekedhet,hogy a társadalomból való politikai kiszoritásunkkal együtt hosszabb időre eltűnhet a baloldali gondolkodás is. Ma a párttagok nagy része hipohondriába esett és ez passzivitáshoz vezet. Mások, sokszor egymástól függetlenül elszigetelten öngyógyitásba kezdtek. Elmúlt időszak tragikuma számomra, hogy ennek az öngyógyításnak a jeleit is, hiszen a struktúra szigetel, sokszor betegségtünetnek látja a veze-