MSZMP Pest Megyei pártértekezleteinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. október 29-30.
1/8. ő. e. Pártértekezlet. 1-255. • 1970. október 29-30. - Napirend: - 1. A megyei pártbizottság beszámolója. - - Szóbeli kiegészítés. 4-21.
ideig küzdöttek, hogy a pénzt előteremtsék, hogy még társadalmi munkát is vállalva az üzem dolgozói korszerűsítsék az öntődét, S amire az üzem öntődéje korszerűvé vált, addigra olyan mértékben lecsökkent a munkáslétszám, s annyira nem tudtak az öntöde részére megfelelő munkás létszámot biztositanim hogy gond állt elő, s a gon^cijot ismerve, megtudva az e gyik heves-megyei termelőszövetkezet jelentkezett, hogy vállalja az öntést. Az emberben felmerül a kérdés, hogyan lehet kifizetődő egy termelőszövetkezetben sokkal többet fizetii, mint egy jó felkészültségű, magas színvonalú technikával rendelkező üzemben. De hozzátenném^ azt is, hogyan lehet azt a szinvonalat, azt a technológiai szinvonalat biztosítani abban" a termelőszövetkezetben, amely megközelítően sincs ugy felszerelve, mint az üzem? Ilyen és ehhez hasonló példák tömegét tudnánk elmondani. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek következtében sokakban kétely merül fel gazdaságpolitikánk helyességét illetően. Szerintünk vitatkozni kellene azokkal és vissza kellene utasítanunk azokat, akik egész gazdaságpolitikánkat kérdőjelessé teszik. Ugyanakkor egyetjkell érteni azokkal, akik az egyes szabályozók gyengeségeire, olykor hibáira rámutatnak, és feltétlenül keresnünk kell a korrigálás módozatai^ A vállalatokat elmarasztalhatjuk és el is kell marasz talonunk az elvtelen bérezés alkalmazásáért, az olykor egymásra való rálicitálasért, vagy notórius vándorlók kritikátlan felvételéért. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy szabályozórendszerünk, az átlagbérrendszer is ebbe az irányba nyomja őket. Utalnánk arra, hogy amennyiben hibáztattuk a jól bevált ösztönzők változts tását, mint a mezőgazdasági példák esetében elmondottuk, legalább annyira hibásnak lá-^uk a bérezés területén most már elég hosszú idő óta eltűrt visszásságokat. Meg kell találnunk azokat a módokat, amelyek megközelítően biztosítani tudja az elosztás elvét. Ha már tudnánk, ha már megtaláltuk volna, akkor is nehézségekbe ütközne - ugy gondoljuk - a végrehajtása, még pedig két okból. A munkások sorában van szubjektív ellenállás a differenciálj bérezést illetően. Elvileg elfogadják, sőt helyeslik a munkaszerinti elosztás elvét, de a gyakorlatban sokféle kifogással illetik. Ezt látszik bizonyítani a kategorizálás elleni fellépésünk, amaS-y az egyébként helyes elveket - részben persze a rossz módszer miatt - a gyakorlatban megbuktatta. Másod s z o r talán könnyebben^ de nem könnyen l ekgt küzdhető nehézség^, a gazdasági életkHH perifériáján kialakult, könnyen
