MSZMP Pest Megyei pártértekezleteinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1966. november 3-4.

1/6. ő. e. Pártértekezlet. 1-303. • 1966. november 3-4. - Mellékletek: - - Az MSZMP Pest Megyei Bizottságának beszámolója. (A megye ipari, mezőgazdasági termelésének fejlődése; A tanácsok munkája, a lakosság anyagi, kulturális, egészségügyi helyzete; A pártélet fejlődése, a párt eszmei, politikai munkája; A revíziós bizottság beszámolója.) 233-291. [brosúra]

Rontja apártélet légkörét, hogy a dolgok őszinte, nyilt feltárása helyett többen az intrika a pletykálkodás, a rágalom útját választják. Ez idegen a kommunisták magatartásától és ezért az eddigieknél is következetesebben lépjünk fel ellene. Tapasztalható túlzott óvatoskodás, esetenként félelem, a hibák nyilt feltárásánál, különösen ha a bírálat éle ä vezetőket érinti. Az óvatoskodásnak esetenként alapja is van. Előfordul a bírálat megtorlása, sokszor megfoghatatlan "finom" módszerekkel is. Helyenkélt és hallgatólagosan még ma is él az olyan nézet, hogy: " te se bánts, én sem bántalak". Tapasztalható a bírálat pártszerütlen fogadása, közömbösség, elutasítás, leggyakoribb a hibák megmagyarázása Nem tartjuk kielégítőnek az önbírálat alkalmazását. Gyakran formális, tartalmában önigazolás, vagy alkalom mások bírálatára. Helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy alapszervezeteink, elkövetett mulasztásaikért bírálják a felsőbb szerveket, mert az előreviszi, segiti munkánkat. De ne kérjék számon a felsőbb szervektől az olyan feladatok elvégzését, - adott kérdésekben döntéseiket, állásfoglalásaikat - amelyekért ők a felslősek, nekik kell végezniök. A bírálat és önbírálat eleven légköre elengedhetetlen feltétele a pártszerü, kommunista jellem formálásának. A VIIL Kongresszus után fontos feladatunknak tekintettük a pártapparátus káderhelyzetének erősítését. Az utóbbi években sok uj fiatal elvtárs került a pártapparátusba. A múltban illegalitásban küzdött nagymultu elvtársak az élet törvénye szerint egyre kisebb számban vannak már sorainkban. Ezért is van jelentősége annak, hogy nagy gondot fordítsunk a fiatal kommunisták nevelésére. Pártmunkásaink többsége politikai állásfoglalásuk, elvhüségük és felelősségtudatuk alapján alkalmasak a megnövekedett feladatok ellátására. Nőtt a pártapparátus politikai, szakmai felkészültsége, vezetési gyakorlata. Jelenleg az apparátusban dogozók mintegy 3o %-a vesz részt párt, vagy állami oktatásban. Nagy részük marxista ismereteiket bővítik. Közülük többen vezető propagandisták, esti egyetemi oktatók. A kádermunkában elért eredmények ellenére még ma sem érvényesül eléggé a tervszerűség, az előrelátás. Az utánpótlást elsősorban a gyakorlati munkában kitüntekből kell biztosítani, és ügyelni kell arra, hogy ne csak