MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1960. december 19.
Napirend: - 2. Jelentés a fegyelmi úton elbocsátott, javító-nevelő munkára ítélt és büntetésből szabadult személyek helyzetéről. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 8–13.
Mint mondja! felvetődik a kérdés: helyesen értelmazie-e a büntetőpolitika, hogy prol.dikt. van, - hogy kellett-e börtönbe kerülni annak a 123 munkásnak, parasztnak stb. 3-tól 1 évig terjedő időre, 3bben nincs megnyugodva - bár a jelentésnek nem volt célja, hogy ezt bizonygassa. ITem tudja eldönteni, hogy ez miből adódik! - abból-e, hogy ezek az emberek a felszinen mozognak, bünük felderítése könnyen megy-e, mig a deklasszált elemeket nehéz rajta kapni, stb. Helyesli tehát Házi elvtárs javaslatát, hogy mélyen kell megvizsgálni, tisztázni ezen a területen a munkát, Ítélkezést, stb. Másik dolog: ugy gondolja, hogy a szakszervezeteknek nem volt világosan a programmjukban a feladatok között a fegyelmi jogkörrel való élés. Most már van annyi erő, hogy a börtönből szabadultakat elhelyezzék különböző munkahelyeken - ezt sem a szakszervezet csinálni - de arra nincs szerv, akit fegyelmileg bocsátottak el, mert megtévedt, stb. hogy elhelyezzék valahol, ne váljanak földönfutóvá. A szakszervezeti munkának ezt az oldalát kellene nagyon megnézni, egyrészt politikai tevékenységét, másrészt a nevelő munka ilyen oldalát. Helyes lenne pl. ha a szakszervezet egy-egy üzemen belül a megtévedt embert üzemi tanács ülés elé hívnának, felsorolnák elkövetett hibáit, és esetleg ennek az embernek ez sokkal többet jelentene - megjavulását illetően - mintha börtönbe kerülnek néhány hónapra. Javasolja: fogadja el a VB. hogy Házi elvtársék vizsgálják meg mélyebben a problémát, másrészt vagy a már munkatervben lévő jelentésen belül, vagy önálló napirendként tárgyalja meg a VB.: hogyan értfényesül a szakszervezetek nevelő tevékenysége - főképen a munkások felé. Llatűsek eÍv társ : Példával alátámasztva indokolja, hogy a börtönből szabadult emberek elhelyezkedése a társadalmi életben megoldott, de nincs megoldva a fegyelmileg elbocsátott emberek további sorsa. Szerinte alaposan meg kell vizsg:lni: milyen irányban kell haladni, hol kell intézkedni. Marosi e. birálta a szakszervezeteket, hogy nem veszik elő a fegyelem ellen vétőket: valóban van néhány dolog, amig a tömegek előtt népszerű, azért a szakszervezetek harcolnak - néha túlzottan is, bizonyos kérdésekben viszont a szaksz. vezetők meghúzódnak az üzemi háromszögben, nagyon együtt-vannak, amikor elbocsátásról van szó, amikor elhanyagolják a biztonságos termelést, üz mindeketté a szaksz. érdekvédelmi szerepe és ez nem érvényesül megfelelően. Érdemes lenne olyan határozatot hozni, ho^y például az elbocsátott emberek közül 8-1oo ember mit csinált, miért bocsátották el konkrétan. A jelentés számszerű mellékletével kapcsolatban véleménye, ho^> r nem egészséges dolog az, hogy 2 év alatt 17«ooo embert vontak eljárás alá, -ha ehhez hozzáveszi a fegyelmileg elbocsátott embereket, akkor kb. 2o,ooo emberről van szó, csak Pestmegyében. Mint mondja: nem a bírósággal van a fő baj, mert ő vádlottakat kap, akiknek ügyében döntenie kell, hanem elsősorban a nyomozó szervekkel kell megérttetni a párt politikáját, ügy gondolja: nem folyik megfelelő előkészítő vizsgálat és nyomozás, hogy érdemes-e, szükséges-e megindítani valaki ellen eljárást, stb. a vizsgálatnak szerinte sokkalta megalapozottabbnak kell lenni rendőrségen, ügyészségen, és az ügyészségi felagyeletet nagyon ki kell terjeszteni. Másrészt a feljelentő szerveket, vállalati igazgatókat meg kell nézni és ha kell járásonként tanácskozni, megérttetni felelősségüket.
