MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1957. július 29.

Napirend: - 2. Jelentés a bíróság munkájáról Pest megyében. - - Jelentés. 29–34.

Azt pedig a testület sohasem kapta meg, hogy amikor az események őt igazolták, a kötelességszerűen megkritizálandók soraiból őt kiemelték volna. Magyarán: az 1955 novemberi h tározat mogjelonése előtt két hónappal pl. az Igazságügyminisztériun eligazításán pipo^yafráterek voltunk azért, mert nen csuktunk mindenkit börtönbe. Mégis a novemberi párthatározat nyomán rá kaptuk a legélesebb kritikát, hogy a dolgozókat a börtönbe zártuk. Saját szenclyenet illetően,talán még Kádár elvtárs is emlékszik arra n kora őszi beszélgetésünkre . amikor a novemberi határozatot jóval megelőzően már aggodalmamat fejeztem ki. - és ez a birák hangja volt - a dolgozók tömeges börtönbe juttatása miatt. Zavarja a biráknt az Igazságügyminisztériun kegyelni politikája. Ez különösen a politikai bűncselekményekre áll. Mi az ""ellenforradalom előtt igen sok olyan személyt Ítéltünk el súlyos börtönbüntet sekre, akiknek szilárd meggyőződésem szerint jelentós szerepük volt az ellenforradalom kirobbantásában. Es ezek között a személyek között több volt akkor az osztályidegen mint az eddig elénk került politikai bűntettesek között. Mégis mi történt? Az, nogy a politikai bűncselekmények miatt elitéltek jelentős része pár év büntetés kitöltése utan kegyelemmel szabadlábra került. Kérdés nár most milyenek legyenek a helyes büntetési tételek, ha a múlt politikai bűnözőit jóval a kiszabott börtönbüntetésük kitöltése előtt szabadlábra helyezték. Nem segítette és nem segiti a birók kiegyensúlyozottságát az olyan kritika, mely hangulatos ugyan, nem egy esetben alapos is, de nélkülözi a meggyőzés erejét és nen egy esetben a tárgyilagosságot, de az objektív tények ismeretét is. fis a múltban csat a szánok tükrében volt értékelve mindig a bíróság munkája és sen az Igazságügyminisztérium, sem a Párt nem nézett bele eléggé az e^yes konkrét ügyekbe, Pl. csak azt.látták ós ugy irányozták felénk a kritikát, hogy elitéltünk ennyi embert, de börtönbe csak ennvit tudtunk, azt azonban nen vizsgálták meg mélyrehatóan, hogy kik voltak azok akiket börtönre Ítéltünk, és kik voltak azok akiket elítéltünk ugyan, de nen csuktuk börtönbe. Az sem volt tárgyilagos kritika, hogy mindig csak a tényleg meglévő hibáinkról hallottunk, dehogy Jól is dolgoztunk, hogy sok politikai bűnöst és notórius bűnözőt juttattunk a negfelelo helyre, arról nár kevesebb szót hallottunk. Vagy az, hogy egy biró hozhatott igen sok jó Ítéletet, de ha egy rosszat is Hozott, azonnal pálcát törtek felette. Es ilyen jelek a legutóbbi negyei aktiván igaz, hogy csak egy személy részéről, de negis láthattunk Hadanics elvtárs szenélyere vonatkoztatva. Akkor amikor elisneren, hogy igen sok esetben érdenlünk marasztaló kritikát, mégis hada szögezzem le azt a vélenényenet is, hogy a^nostani időkben az egyes rendezvényeken - legalábbis egyesek' részéről - kialakulni Iátok egy olyan irányzatot, mely az ollenforradalon elleni harcot csupán az igazságügyi szervekre híznák és megfeledkezik arról, hogy a dolgozók jelentős része pl. nég az un. liberális ítéleteket is súlyosnak tartja egyes eliteltek vonatkozásában. Pedig ugy gondolom, hogy nekünk kötelességünk jó ítéleteket hozni, a politikai felvilágosító munkával foglalkozóknak pedig vagyis a párttagoknak és a becsületes a rendszerért harcolni is kész pártonkívüliéknek feladatuk, hogy büntetésünk igazságosságáról a dolgozókat ervekkel, politizálva meggyőzzék.