MDP Pest Megyei pártválasztmányi (1954. szeptember 4-étől pártbizottsági) üléseinek jegyzőkönyvei, napirendjei, határozatai 1948-1956:

1/2. ő. e. 1951. augusztus 12. • Pártválasztmányi ülés 213–260. - Napirend: - 1. A Politikai Bizottság határozatainak megtárgyalása. 214–245.

» 16 Miféle taggyűlése az, amely nem gondoskodik sorainak megerősítéséről* hanem gyengülni hadja azt? Az hiszem az ilyen taggyűlés inkább nevezhető anyámasszonyok gyűlésének. A párttagság erejére támaszkodva éa az ellenőrzés ~ megjavításával, ha kell a mulasztó felelősségre vonásával is ki kell jó

za#nitani az öntelt megrészegedett vezetőket és aktivistákat, hogy a tag és tag jelölt felvételt megjavíthassuk és Pártunk erősítését biztosíthassuk. Sz$v& kell tenni ugyanakkor azt a jelenséget is, hogy egyes pártszervezetek meg mindég nem odavaló kétes, törtető, karrierista elemeket, sőt kulákokat, volt csendőröket javasolnak. A taggyűlések ezek felvételét jováhadja, ahelyett, hogy az ajánlókat felelősségre vonná. Nakünk tagjelölt felvételre nem azért van szűkségünk, hogy többen lagyünks 3 ezért válogatás nélkül felvegyünk, aki csak jelentkezik. A tagjelölt felvételre azért van szükség, hogy nagy feladatok megoldásában kitűnt pártonkívüli dolgozik elérhessék azt a tisztességét, hogy Pártunk tagjelöltjei, tagjai lehessenek, s ezáltal biztosítsuk az ő továbbfejlődésüket s rajtuk keresztül erősítsük sorainkat, erősítsük Pártunk és a pártonkívüli dolgozik közötti kapcsolatot. Az oktatás terén azt a célt tűztük magunk* elé, hogy a most kezdődő évsdban párttagságunknak mintegy 5o $-át, s mellettük a legjobb pártonkívüli dolI goz^kat vonjuk be a pártoktatásban. Írre lehetőséget ad a pártbeli és pártonkívüli elvtársaink növekvő érdeklődése. A nyár folyamán igyekeztünk ennek megfelelően számú propagandista elvtársat kiképezni. Az idén a Politikai Bizottság határozata értelmében az alap és középfoka politikai iskolák számára, megnövekedésére való tekintettel, azok iránvitását, az

v alapszervezetek látják el. Pártszervezeteink nagyrésze j'^1 készítette el a hallgatok kiválogatását a szemináriumok megszervezését, azonban még mindég szép számmal találunk olyan elvtársakat, párttagokat és vezetőket egyaránt, akik lebecsülik a politikai oktatás jelentőségét és legfeljebb valamiféle szükséges rosszat látnak benne. Egyesek pedig azzal, hogy tanulnak - politikai iskolára, vagy netán tanfolyamra elmennek - ugy tesznek, mintha ők tennének szívességet a Pártnak és nem a Párt hozna komoly áldozatot az elvtársak tanitatásáért. Fültanuja voltam egy ilyen esetnek Abonyban, ahol az egyik traktorista elvtárs minden elképzelhető érvet felhozott, hogy miért nem mehet iskolára. Amikor engem is megakart győzni kénytelen voltam megjegyezni, "hogy én még nem voltam olyan disznótorban, ahová erőszakkal vittek volna."! A Pártbizottságoknak és pártszervezeteknek és a párttagoknak látniék kell, bogy a jelenlegi fogyatékosságok kiküszöbölése, az elért eredmények rögzítése és továbbfejlesztése csakúgy képzelhető Jel, ha párttagjaink politikai felkészültségét fárathatatlanul növelni fogjuk. Vagy ki tudjuk nevelni a Párt politikáját megértő és alkalmazni tudó, a nehéz feladatokkal szembenéző, álhatatos, helytálló vezetők és aktivisták ezreit és tizereit és akkor előre megyünk, vagy elhanyagoljuk ezt és akkor sírhelybe topogunk. így áll a kérdés! S ezért okvetlenül fel kell számolnunk a mágusok helyen gyakran a pártbizottságok tagjainéi is - mutatkozó meg nem értest, fegyelmezetlenséget a politikai oktatás kérdésében. ík kell érnünk, hogy minden párttag megértse Sztálin elvtárs azon intelmét, hogy "Megszervezhetjük kielégítő mődon a Párt összetételének a szabályozását és közelebb vihetjük az alsöfoku munkáho* a vezető szerveket; megfelelő módon megszervezhetjük a káderek előléptetését, kiválogatásának, elosztásának ügyét; de Tigyan akkor ha valami okból el kezd sántítani a pártpropaganda, ha sínylődni kezd kádereink Marxista-leninista nevelése, ha legyengül munkánk, e káderek politikai és elméleti színvonalának emelése terén meguk a káderek pedig ezzel kapcsolatban megszűnnek érdeklődni további haladásuk perspektívája iránt, nem értik meg többé ügyünk igazát, és sperspektiva nélküli, korlátolt, gyakorlati emberekké válnak, akik vakon és gépiesen hajtják yegre a felülről jövő utasításokat, akkor ezt egész állami és pártmunkánknak meg kell feltétlenül sinylenie."