Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Dokumentumok

desurak azt kérik, hogy a lelkész minden harmadik vasárnap menjen át Domonyba prédikálni, amihez a kérelmezők is hozzájárultak.

A hévízgyörki papra vonatkozó helytartótanácsi és megyei határozatok másolatának megküldését kéri a közösség, hogy annak engedelmeskedni tudjanak.

Hátlapi feljegyzés: Veres alszolgabíró tartson szabályos vizsgálatot a kérelemmel kapcsolatban.

Egykorú másolat, pecsét nélkül, magyar-német.

238. c

Jelentés a 2141/1789. sz. határozat végrehajtásáról Hévízgyörk, 1789. június 19.

Az 1787. október 23-án kiadott 37 959. sz. helytartótanácsi rendelet alapján a protestánsoknak már nem kell családjaik számáról sem számot adni, ha templomot kívánnak építeni, kizárólag arra kell ügyelniük, hogy vállalásukkal anyagi erejüket ne merítsék ki, és ne tegyék magukat az adó fizetésére alkalmatlanná. Őfelsége úgy rendelkezett, hogy ha figyelembe kell venni a családok számát, csak annyiban tegyék meg, amennyiben a több család között könnyebb felosztani a kézi és szekeres munkát, mint a kevesebb között.

Veres István szolgabíró (evangélikus), Bobics Antal megyei főbiztos (katolikus), Farkasdy János nagykátai főesperes az egyházmegye részéről, valamint Kandó István református kiküldött személyesen meghallgatott mindenkit, aki pénzt ajánlott fel, hogy megvizsgálja, milyen vagyonnal rendelkeznek, s honnan származik a felajánlott összeg. Kovács Mihály községi bíró, Tóth János, Pokoradi Mihály és ifjabb Tóth András ajánlott fel tekintélyesebb összeget, akik mind egész vagy féltelkesek. A többiek, akik kisebb összeget ajánlottak fel, fél és negyed telkes jobbágyok, illetve szőlőműves zsellérek, szintén nem vállalnak viselhetetlen terhet.

320