Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Dokumentumok
A protestánsok oldaláról Szabó Gergely (80 év körüli) szentbenedeki lakos határozottan állította, hogy a harang a református felekezeté volt. Emlékezete szerint a harangot 17 éves korában vették el a katolikusok, amikor ő mezei munkát végzett. Idősebb Vidó Gergely (80 év körüli) vallotta, hogy Szabó Gergely az igazat mondta. Hozzátette, hogy a reformátusok őrizték a harangot, hogy a katolikusok ne tudják elvinni. Egy mezei munka alkalmával, a reformátusok távollétében vették el a katolikusok a harangot, amikor 16 év körüli volt. Piskel Gergely (70 éves), Szabó Mihály (75 éves), Vido János (74 éves), Kiss Mihály (70 éves) szentbenedeki lakosok megerősítik az előbbi vallomások igazságtartamát. A harang elvételénél egyikük sem volt személyesen jelen, ismereteiket hallomásból szerezték. A harangot már legalább 60 éve elvitték, de visszaadására irányuló kérelmet csak 1788-ban fogalmaztak meg. Jelenleg az a szokás, hogy a reformátusok temetésekor a plébános meghúzatja a harangot, amelyért térítést nem kér. Ha a nagyobb, mindig katolikus kézen lévő harang húzását követelik, akkor kongatásonként 7 krc-t kér. Erről Molnár András plébános tett vallomást. A kérdéses harang felirata a következő volt: „SZ. BE. ECCLESIE 1714”. Más jel a harangon nem található, az meglehetősen kicsiny (mintegy 35 font súlyú), könnyen lehetett leszerelni és visszahelyezni. Hátlapi feljegyzés: A jelentéstevő útján értesíteni kell a kérelmezőt, hogy a vizsgálat alapján a kérelemnek e szinten nem lehet helyt adni. Jelzet: MNL PML IV. 2. 13. kútfő 3021/1789. Eredeti, rányomott vörös viaszpecséttel, latin-német. 235. b A szentbenedeki reformátusok Szily József szolgabírónak d. n. A közösség kéri az alispánt, hogy adassa vissza a katolikusok által korábban elvett harangjukat. Erre azért van szükségük, mivel anélkül nem tudnak az istentiszteletekre megfelelően jelet adni. Egykorú másolat, pecsét nélkül, magyar. 317
