Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Dokumentumok

5) A korábbi tanúvallomás, amely az elvételről szól, kizárólag hallomás útján nyert értesüléseken alapult, ezért annak hitelt adni a hazai törvények szerint nem lehet.

6) Az említett vallomást nem eskü alatt tették, ezért annyival kevésbé sem kell figyelembe venni.

7) Friebeisz Ferenc annak idején nem hivatalos kiküldetés keretében vizsgálta a harangok elvételét.

8) A harangokkal kapcsolatos vizsgálatot már többször lefolytatták.

215. q

Melléklet (3. sz. alatt): a református közösség álláspontja a harangról

h. n., 1788. május 8.

1) Az uralkodói rendeletek a szóban forgó probléma elbírálását a megyei hatóságra bízták.

2) A vizsgálat elvégzésére Friebeisz Antalnak megvolt a joga.

3) A korábbi vizsgálat a másik oldal minden állítását megcáfolta.

4) Jelen vizsgálat nem hozott napvilágra olyan új információt, amely alapján a korábbi határozatot meg kellene változtatni.

Egykorú másolatok, pecsét nélkül, latin.

215. r

A Helytartótanács Pest megyének Buda, 1788. június 10.

22775. Ht. sz.

Az óbudai református egyházközség által igényelt két haranggal kapcsolatban, amelyre az igényt a megye 3759. sz. alatt terjesztette be, az alábbi válasz született. Az egyházközség nem tudta igazolni, hogy az tagjai felajánlásából készült, és azt a katolikusok vették el. Sőt ezzel ellentétben a régtől fogva tartó birtoklás, valamint a harangon látható szentek képe azt sugallja, hogy a harang mindig is a katolikusoké volt. így figyelmen kívül kell hagyni a Friebeisz által készített 3. sz. alatti jelentést is, amely azt a narratívát közli, hogy a katolikusok közül néhány elismerték: a harang a reformátusoké volt. Ők ugyanis csak azt jelentik ki, hogy idősebbektől hallották, a harangot egykor a reformátusoktól vették el.

Eredeti, papírfelzetes viaszpecséttel, német.

Jelzet: MNL PML IV. 2. 13. kútfő 4686/1788.

275