Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Dokumentumok

Helytartótanácsi rendelet a vallásgyakorlatért eredménytelenül folyamodó közösségek jegyzékének felterjesztéséről Buda, 1786. január 31.

128.

5860. Ht. sz.

Őfelsége úgy rendelkezett, hogy a vallásgyakorlat jogán megadása továbbra is megyei hatáskörben marad, de az elutasított kérelmeket a Helytartótanács részére felülvizsgálat céljából fel kell terjeszteni.

A Helytartótanács elrendeli, hogy a megye hat héten belül terjessze fel azoknak a településeknek a nevét, amelyek eddig sikertelenül folyamodtak a vallásgyakorlat jogáért, illetve nem sorolták őket még egyik nyilvános vallásgyakorlati helyhez sem leányegyházként.

Eredeti, papírfelzetes viaszpecséttel, latin.

MNL PML IV. 1. e. 1786. No. 831.

129.

Jelentés az üllői reformátusok és helyi plébános ügyében Pest, 1786. február 22.

Pest-Pilis-Solt vármegye 1785. december 28-ai kisgyúlésén 854. szám alatt előadták a Helytartótanács 1785. december 20-án, 39625. szám alatt kiadott határozatát, miszerint tartsanak vizsgálatot az üllői reformátusok panaszára, miszerint szabad vallásgyakorlatukban korlátozva vannak, valamint hogy a helyi katolikus pap vonakodott attól, hogy az elhunyt Bőd Andrást a pilisi lelkész temesse el. A hozott végzés szerint a szolgabíróra bízták a vizsgálat lefolytatását, melynek szövege szerint:

Laczkovics György, Pest-Pilis-Solt vármegye főszolgabírája, valamint Richter András esküdt igazolják, hogy 1786. február 22-én a mondott Üllő településre kiszállva maguk elé idézték a református lakosokat, akik a kérdésre, miszerint miben áll vallásgyakorlatuk korlátozása, azt felelték, hogy amikor Bőd András meghalt, és kérték a katolikus papot, hogy vallása szerint a gyömrői lelkész temettethesse el, ugyanis őket oda affiliálták, kérésüket figyelmen kívül hagyta. Ezután megkérdezték magát a papot is, aki elmondta, hogy érthetően megmagyarázta a hozzá forduló lakosoknak, hogy kérésüknek a vonatkozó uralkodói rendelet miatt nincs módjában engedni. Megállapították, hogy bár a hivatkozott rendeletet a folyó év január 24-én, 3154. szám alatt kiadott új rendelet felülírta, mivel az eset korábbi, a pap nem vétett hibát.

Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin.

Jelzet: MNL PML IV. 1. e. 1786. No. 936.

172