Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Dokumentumok

fogva halottaikat lelkészük nélkül itt temették el, kizárólag halotti énekek kíséreté­ben. Az irsai2 plébános a keresztelési és esketési stólát kapta meg, azokat is csupán öt éve veszi fel rendszeresen. Az irsai plébános korábbi jelentéséhez hasonlóan megerősíti, hogy a puszta a plé­bánia területéhez tartozik. Ezért a temetés esetén sem húzhatták volna ki magukat a joghatóság alól. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. 4. b Vida István főszolgabíró és Sulyok János esküdt jelentése Felsőnyáregyháza3 (puszta), 1781. november 9. A Helytartótanács vizsgálatot rendelt el azzal a panasszal kapcsolatban, miszerint Nyáregyháza puszta református birtokostársai az ott élő lakosokat haláluk után a lakott hely szélén az irsai plébános értesítése és stóla megfizetése nélkül temettetik el. A megyei közgyűlés jelen jelentés íróit bízta meg a vizsgálat folytatásával, akik a társbirtokosokat maguk elé idézték. A beidézettek ugyanazt válaszolták, amit a klérus kérelmére május folyamán folytatott vizsgálat során. A lakók a puszta lakott hellyé válása óta halottaikat a közeli Monoron, a helyi lelkész segítségével temették el. A csaknem öt évvel koráb­ban megjelent királyi rendelet tette lehetővé, hogy bármely településen a lakott helyen kívül fallal vagy árokkal körülvett temetőt létesítsenek. Ekkor a hét-nyolc házból álló községük mellett a földesúri joghatóság alatt álló területen árokkal körbevett temetőt létesítettek. Ekkortól fogva halottaikat lelkészük nélkül itt temették el, kizárólag halotti énekek kíséretében. A temetéseket nem jelentették az irsai plébánosnak, mivel régtől fogva azokat a monori lelkész intézte. E gyakorlatukat korábban senki nem kifogásolta. Az irsai plébános a keresztelési és esketési stólát kapta meg, a temetésit soha. A nyáregy­háziak szokásuk megőrzése érdekében a legmagasabb helyre terjesztettek be kérelmet. Az irsai plébános korábbi jelentéséhez hasonlóan megerősíti, hogy a puszta a plé­bánia területéhez tartozik. Ezért a temetés esetén sem húzhatták volna ki magukat a joghatóság alól. Hátlapi feljegyzés: A jelentést az eredeti májusban tárgyalttal együtt terjesszék a Hely­tartótanács elé. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. Jelzet: MNL PML IV. 1. d. No. 49/1781. 2 Irsa, ma: Albertirsa része 3 Felsőnyáregyháza, ma: Nyáregyháza 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom