Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Dokumentumok
A bizottság maga elé idézte Szokol György egykori harangozok aki három évig teljesített szolgálatot a faluban. A harangozó sürgette a vizitáció során megállapított járandóságának megadását, azonban évi két mérőnél többet sosem kapott. Az ösz- szegyűlt lakókat megkérdezték, hogy ki mennyit adott a harangozónak. Néhányan említették, hogy a vizitáció évében szolgáló harangozónak, Bozik Istvánnak 1/8 mérő búzát, mások ahelyett bort adtak. Néhányan csak egy marok búzát adtak, mások semmit. Néhányan azt állították, hogy a plébános és iskolamester járandóságának beadásakor a paraszt tizedesek kényszerítették a harangozó búzájának megadását. Jámbor András evangélikus tizedes elismerte, hogy adtak a harangozónak a terménybeadáskor, de nem erőszakos eszközökkel, hanem rábeszéléssel vette rá a falusiakat a beszolgáltatásra. Az adatok ismeretében a megyének kell döntést hoznia arról, hogy az egyházlátogatás szabályos volt-e, a leírt módon történő búzaadás szokásszerűnek nevezhető-e, továbbá, hogy a lakókat a harangozónak járó szolgáltatásra a továbbiakban kell-e kötelezni. A bizottsági tagok mellékletben beterjesztik Sági András nyilatkozatát. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. 110. b Sági András esperes nyilatkozata Szada, 1785. október 20. A szadai harangozó a türelmi rendelet megjelenéséig ténylegesen megkapta a gabonajárandóságot, sőt a magán vallásgyakorlat kérelmezéséig is folytatólagosan. Emellett megjegyezte, hogy a kánoni látogatás nem igényli automatikusan a megyei magisztrátus részvételét (Szent István 2. törvénykönyve, 2. fejezet, 2. § és 1550. évi 6 te.).125 Az, hogy a fizetésre kötelezettek nem adták meg a járandóságot, vagy kevesebbet szolgáltattak, nem jelenti a szokás megszűnését. A levélíró nem érti, hogy miként csappant meg annyira a kérelmezők vagyona, hogy a házaspáronkénti negyed mérő búzát nem tudják megadni, amikor nem olyan régen a lelkész eltartásárára még sokkal többet kínáltak. A közös haranghasználat kérdésében a türelmi rendelet 2. §-a irányadó, amely a magán vallásgyakorlati helyeken a harang használatát nem engedi az akatolikusok számára. A fentebbiekre tekintettel a Helytartótanács 17000. sz. határozatának végrehajtásához ragaszkodni kell. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. Jelzet: MNL PML IV. 1. e. 1785. október 25. No. 62. 125 Sági András valószínűleg az 1550. évi XVI. tc-re gondolt. 161
