Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
II. Pest megye feladat- és hatásköre - II.4. A tisztviselők megválasztásának joga
A 18. század elején a közgyűlési résztvevők létszáma még csupán 15—20, a század közepén 40—50 fő lehetett.100 Más vélemények szerint az érdeklődök száma még a napóleoni háború előtt is csekély volt csupán.101 A középkori elöljárók megválasztásával kapcsolatban alig rendelkezünk információkkal. Az alispánok választását az 1504. évi II. törvénycikk szabályozta, miszerint a főispán jelölte a személyt és a helyi nemességnek kellett megerősítenie a választást. A tényleges folyamat leírása nem teljesen egyértelmű. Ebben az időben Pest megyében még sem fő-, sem alispánok nem tevékenykedtek. Az újjáalakuló Pest megye élén a nádor által kinevezett Strucz Ferenc állt.102 Az 1618. évi törvények a nádor feladatává tették Pest megye helyreállítását, miként az az előző fejezetben már szóba került. A mindenkori nádor irányítói szerepe ezt követően kimutatható a megye életében. A tisztviselőket pozíciójukban Esterházy Miklós erősítette meg 1642-ben.103 Balassa Imre főispáni hivatalba lépése terelte Pest megyét egyértelműen a törvények által kijelölt keretek közé. Balassa Imre 1656. április 20-án, Földváry János megválasztása során élt jelölési jogával.104 Földváry halála után, 1659 nyarán a közgyűlés teljesen természetesnek vette, hogy Balassa jelölheti a törvényhatóság első emberét. Ekkor a Wesselényi Ferenc nádor familiárisaként is számon tartott Bene János került az alispáni székbe.105 A többi tisztviselőt a közgyűlés szabadon választhatta meg. A hódoltság hátralévő évtizedeiben a mindenkori főispánok érdemi felügyeletet gyakoroltak az alispánválasztások felett. A Thököly-szabadságharc abból a szempontból jelentett változást, hogy a Pest megyei tisztviselők hátat fordítottak törvényes főispánjuknak, a nádornak, és Thököly fejedelemtől kérték az alispán jelölését.106 Esterházy Pál 1689-ben élt a számára törvényben Л régi pesti megyeháza épülete 54
