Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

III. Pest megye hivatali (1009-2016) - III.2. Főispán (1655-1949)

A kuruc megye pecsétlenyomata

Az alnádori és ispáni feladatok összekapcsolódását magyarázta az a körülmény, hogy Buda környékén rendkívül magas volt a királyi birtokok aránya, amelyek lakói nádori joghatóság alá tartoztak. Ugyanakkor a birtokosat sem érte sérelem, mivel a nádor a 13. század második felében már minden nemes bírája volt.30

Az Árpád-kor végén az ispán feladatai békeidőben szűkre szabottak voltak, eszerint a bűnözők elfogása, a várnépek feletti ítélkezés, valamint tized- és pénzügyekben döntött a várnépen kívüli nemesek vitáiban.31 Az 1330-as évek után Pest megyében ispánok nem tevékenykedtek, mivel Hédervári Lőrinc nádor ispán kinevezésére irányuló kísérletét az 1447. évi országgyűlésen meghiúsították.

Pilis megyében azonban másként alakult a közigazgatás története. Az egykori királyi erdőuradalmak élére a 12/13. század fordulójától ispánokat neveztek ki, akik a vadászterületet védő erdőóvók elöljárói, valamint a vízóvók és a mezőgazdasági munkát végző népek bírái voltak. 1225-től Pilis megyében is név szerint ismerünk többet e hivatal viselői közül.32

A visegrádi várnagyi és pilis ispáni cím egymáshoz kötődése 1258-tól a 15. század elejéig dokumentálható okleveles forrásokkal. Ekkor azonban a pilisi nemesek és a visegrádi várnagy közötti kapcsolat el kezdett lazulni. Egy 1454. évi oklevél tanúsága szerint a helybeli nemesek ügyüket nem voltak hajlandók a visegrádi várnagy előtt tárgyalni. Valószínűleg a kiváltságosok nem akarták ügyüket a visegrádi úriszékre beterjeszteni. E váltáshoz királyi engedélyre volt szükségük, ezt azonban Buda közelségében könnyen kijárhatták maguknak.33 Pilis megye élére az ispánok a Pesttel történő egyesülés után tértek vissza.

87