Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
III. Pest megye hivatali (1009-2016) - III.1. Közgyűlés (1328-1950)
Buda eleste után valószínűleg nem szakadt meg a megyei működés folyamatossága. Szórványos adatok a sedriai ülések folyatatását is alátámasztják.7 A tizenötéves háború után bő egy évtized kellett Pest megye reorganizálásához. A jelenleg ismert legkorábbi közgyűlési jegyzőkönyv 1632. évi keltezésű, de azok több-kevesebb folytonossággal csak 1638-tól maradtak fenn, ugyanis Fülek várának 1682. évi ostromakor a megye irattárának jó része megsemmisült. A helyi közélet legfontosabb döntéshozó fóruma a megyegyűlés volt, amelynek két válfaját ismerjük az 1848 előtti közéletben. Az egyik a legfőbb döntési jogkörrel rendelkező generalis congregatio, amit általában közgyűlésnek nevezünk, s ma talán a plenáris ülés címmel illetnénk. A második változat a particularis congregatio, vagyis a kisgyűlés. A közgyűlésen jelent meg a legnagyobb számban a megye nemessége és tisztviselői, ezért bizonyos ügyeket, mint az adókivetés vagy címereslevelek kihirdetése, csak itt lehetett tárgyalni. A kisgyűléseket az épp elérhető és/vagy szükséges személyek részvételével, hagyományosan a kisebb jelentőségű, vagy a következő közgyűlésig nem halasztható ügyek ehntézésére hívták össze. A kisgyűléseken azonban a közgyűlési határozatokat nem lehetett megváltoztatni, és annak végzéseit a következő közgyűlésnek jóvá kellett hagynia.8 A speciális szaktudást vagy részletesebb tárgyalást igénylő feladatok ellátása érdekében kisebb nagyobb bizottságokat állított fel a közgyűlés. Leggyakrabban a tisztviselői számadások ellenőrzésénél találkozunk ilyen bizottságokkal, de olykor az országgyűlési követek utasítását is bizottság állította össze. A közgyűlés már a korai időktől kezdve önálló (szabályrendeleteket ún. statútumokat alkotott. Ezek jelentősége a török korban nőtt meg, de a gyakorlat folyamatosan jelen volt. Ezek a rendeletek természetesen nem ellenkezhettek az országos törvényekkel — vagy pontosabban 1848-ig inkább jogszokásokkal — és céljuk elsősorban a számos területre kiterjedő gyakorlati hivatali munka szabályozása, szervezettebbé tétele volt. A 18. század második negyedétől a szabályrendeletek alkotása esetében a mindenkori főispán kezdeményező szerepe elsősorban a tisztviselőkre vonatkozó kérdésekben jól megfigyelhető.9 A közgyűlés működését is a megyei statútumok szabták meg, amelyek közül az 1742. évi annak ülésrendjét is meghatározta.10 Formálisan a testület döntött valamennyi, az előző fejezetben kifejtett feladat megvalósításának gyakorlati kereteiről, de hogy pontosan kiket kell értenünk a közgyűlés döntéshozói alatt, az egészen 1848-ig kérdéses. A közgyűlés gyakorlati működésével kapcsolatban ugyanis nagyon kevés adatunk áll rendelkezésre, a jegyzőkönyvek a legritkább esetben ejtenek szót külön vitáról, illetve tárgyalásról, főbb kérdésekben pedig, amint már említettük, szinte sohasem szavazással döntöttek, vagy ha igen, nem mindenkinek ért ugyanannyit a szavazata. A közgyűlés működésének felügyelete elvileg a főispán vagy helyettese (adminisztrátor) feladata volt, de ennek hatása egyrészt nehezen dokumentálható, másrészt a reformmozgalmak kezdetéig nem is próbálták meg erőszakosan érvényesíteni, a közgyűlésnek így igen széles mozgásteret adva. A helyzet alaposan megváltozott II. József uralkodásának második felére. Az uralkodó előbb 1784-ben a nyelvrendelet és a népszámlálás tárgyában tett levélváltások miatt az egymás közötti kommunikációt tiltotta meg.11 Majd a közgyűlések tartását 1785. június 1-jétől kezdve felfüggesztette, a király helyette a tisztviselők állandó tanácskozását vezette be.12 II. József az országy- gyűlésekhez hasonlóan egyáltalán nem akarta összehívni e fórumokat sem, 83
