Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.4. A hosszú 19. század változásai (1792-1919)
Újabb változás következett be a területi közigazgatásban Koller Ferenc miniszteri biztossága alatt is.92 Ténykedése alatt a megyefőnökségek száma kettőre csökkent. Az északi a Pest-Pilis megye nevet kapta, a kecskemétit és kalocsait pedig 1850. október 25-én egyesítették. Az új közigazgatási egység a Pest-Solt megye nevet kapta. Előbbinek területe és megyefőnöke is változatlan maradt, utóbbi megyefőnökének Keresztessy Józsefet nevezték ki. Pest-Pilis területe ekkor 94 négyzetmérföld (hozzávetőleg 5409 km2) volt, lakóinak száma 342 990 fő. A területet nyolc járásra osztották fel (Szentendrei, Budaörsi, Váci, Gödöllői, Pilisi, Dabasi, Ráckevei és Nagykátai járás).93 1853 májusától a Szentendrei és Budaörsi egyesítése révén létrehozták a Bu- davidéki járást. Pest-Solt - amelynek Kecskemét volt a székhelye — 95 négyzetmérföld (mintegy 5442 km2) területű volt. Lakossága 215 057 főt számlált.'14 Hat szolgabírói járásra oszlott (Cegléd, Dunavecse, Kalocsa, Kecskemét, Kiskőrös és Nagykőrös központtal). Az átalakítás része volt, hogy a korábban létező Hajósi járás megszűnt, az egykori Solti járás új székhelye pedig Dunavecse lett.95 Az októberi diploma kiadását követően a korábban kettéosztott megyét újra egyesítették, neve ismét Pest-Piüs-Soltra változott, és visszanyerte korábbi kiterjedését (hozzávetőleg 10 851 km2) is.96 Újabb területi változásra a kiegyezésig már nem került sor. A kiegyezés után a vármegyék területi átalakításának kérdése újból a viták kereszttüzébe került, mivel azt addig még egyetlen átfogó törvény sem szabályozta Magyarországon.97 A határmódosítások több lépcsőben történtek meg. Országosan is döntő jelentőségű lépés volt Budapest egyesítése, amely együtt járt azzal, hogy Óbuda és a Margitsziget kikerült Pest megye joghatósága alól.98 A modern közigazgatás irányába tett következő lépésként Tisza Kálmán miniszterelnök azt tűzte ki célul, hogy a vármegyéknek, lehetőség szerint, megfontolt lépésekben haladva, összefüggő területük legyen.99 A törvényjavaslat országgyűlési vitája különösen heves volt Pest vármegye kettéválasztása kapcsán. Többen is az önálló Kiskun-Solt megye létrehozása mellett érveltek, de a kormányzat, tekintve, hogy nem sikerült megfelelő székhelyet kijelölnie, illetve Kecskemétet nem tartották megfelelő központnak,100 ezt a tervet nem támogatta.101 Maga Tisza Kálmán volt az, aki számos felszólalásában hangot adott annak, hogy „hagyják meg Pest megyét is, a Kiskunságot is egy egész megye keretében.”102 Az 1876. évi XXXIII. te. csak „a legkirívóbb anomáliák”103 megszűntetését tűzte zászlajára: Pest-Pilis- és Solt vármegyéből a kiváltságos területeket (a Jászkun-kerület Kiskun területe, Jánoshida község kivételével, illetve a Jászság néhány települése) a vármegyerendszerbe illesztve, kialakította Pest-Pi- lis-Solt-Kiskun vármegyét, amelynek székhelye továbbra is Budapest maradt. (Az elnevezés az országgyűlési tárgyalásokon alakult ki, a megyei Közigazgatási Bizottság eredeti javaslata Pest-Kiskun volt.)104 Az így kialakult megújult törvényhatóság végleges területét az 1877. évi I. te. rögzítette. Eszerint a Jászkun kerület helységei közül Fülöpszállás, Halas, Karajenő, Kerekegyháza, Kiskunfélegyháza, Kocsér-puszta (és egyéb puszták), Kunszentmiklós, Lac- háza, Lajosmizse, Majsa, Szabadszállás, Szánk és Szentlászló kerültek Pest vármegyéhez, amelynek alakuló közgyűlésére 1876. szeptember 4-én került sor. Gödöllő város pecsétlenyomata Nagykőrös város pecsétlenyomata 32
