Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

I. Pest megye területi változásai - I.3. Visszarendeződéstől visszarendeződésig (1711-1792)

I. 3. Visszarendeződéstől visszarendeződésig (1711-1792)

A s^emkö^ti oldalon: Pest-Pilis-Solt megye és a Jás^-kun kerületek 1793-ban (Palla Antal térképe)

A szatmári béke aláírását követően az élet gyorsan visszatért a mindennapi kerékvágásba. Úgy tűnik, hogy a törvényhatóság külső határai III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt a Rákóczi-szabadságharc előttihez képeset nem változtak. A megye területe négy járásra tagolódott, amelyeket számmal, illetve földrajzi néven neveztek (I. Kecskeméti, II. Váci, III. Pilisi, IV. Solti járás); ezek megegyeztek az előző században kialakultakkal. A népességszám emelkedése eredményezte a lakott helyek számának gyarapodását. A 18. század közepétől a tisztviselők között megkülönböztetnek fő- és alszolgabírókat, de a járások belső, kerületi felosztására utaló adatok még nem kerültek elő ebből az időszakból.

II. József uralkodásának éveiben ez a helyzet megváltozott. Az uralkodó az új közigazgatási rendszer meghonosítása során előbb 8 kerület felállítását tervezte. Ennek következtében az 1784-ig működő Pest megye területét felosztották volna. A Duna Bal parti területei a Pesti, a Pilis járás egésze pedig a Veszprémi kerület része lett volna. A kancelláriai egyeztetések után II. József végül 10 igazgatási egység kialakítása mellett döntött, amely felosztás megyéket nem szelt ketté.69

A közgyűlés 1785. június 6-án javasolta Majláth Józsefnek egy ötödik járás kialakítását, azonban ezt elhalasztották addig az időpontig, amíg az újonnan hivatalba lépett főispán kerületét be tudja utazni és a helyzetet felmérheti. Ekkor terjesztették elő azt is, hogy az aránytalanságok csökkentése értelmében hat községet (Izsák, Gyón, mindkét Dabas, Bugyi, Pereg) és hét pusztát (Esső, Peszer, Adacs, Ürbő, Szúnyog, Páhi, Ágasegyháza) csatoljanak át a Kecskemétitől a Solti járásba.™ A területek átcsatolása 1787-re befejezett tény lett. Ez különösen annak tudatában figyelemre méltó, hogy a járások arányosítása az ország többi részén többnyire elmaradt.71 Majláth a megye életét szabályozó utasításában rendelte el, hogy a járásokat két-két kerületre kell osztani. Az intézkedés eredményeként a tisztviselők a korábbi négy helyett nyolc helyen álltak a lakosok szolgálatára.72Az ötödik járás megalakítását a soron következő főispán, Almásy Pál is szükségesnek tartotta 1788-ban, méghozzá a Kecskeméti és a Solti járásokból.73

Ennél az átalakulásnál sokkal fontosabb változás volt, hogy II. József felszámolta a szabad királyi városok és a kiváltságos kerületek különállását. Előbbi döntés következtében 1787. március l-jétől Buda és Pest igazgatásának felügyelete az alispán alá került.74

A Jászság, valamint Nagy- és a Kiskunság beolvasztása azonban nem folyt le ilyen egyszerűen. Almásy Ignác jász-kun főkapitány már 1785 októberében tiltakozott az ellen, elsősorban a terület nagyságára (egy közepes megyényi), valamint a kerület egyébként szilárd pénzügyi helyzetére hivatkozva.75

Az uralkodó 1786. december 21-én a jászkun kerületekkel kapcsolatban végül Majláth főispán kiegészítő előterjesztésével76 összhangban elrendelte, hogy azok a szabad királyi városokhoz hasonlóan magisztrátusuk alatt maradjanak. A közigazgatási ügyeket az alispán, a gazdaságiakat a kamarai ad27