Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
IV. Vezető életrajzok - IV.1. Főispán
csolatot tartott fenn, illetve kapcsolatba hozható volt, nacionalista társadalmi csoportokkal, intézményekkel — MOVE, МЕР —, de ezekből idővel vagy kilépett, vagy tudtán kívül választották meg tagnak. Tagja volt ugyan a Vitézi rendnek is, de fontos pozíciót ott sem töltött be, törzsszéki társadalmi megbízott volt.150 Ezeken kívül tagja volt a Mezőgazdasági közraktár Igazgatóságának, valamint az Országos Rákóczi Szövetségnek. Ez utóbbi kifejezetten németellenes éllel és egyfajta „kurucos” gondolkodással jellemezhető intézmény volt. Mérey 1940-es reaktiválása is ezzel függhetett össze, legalábbis kollégái és tiszttársai szerint.151 1944. április 26-án nevezték ki Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává, a német megszállás miatt lemondott Viczián István helyett. Főispáni kinevezését többször is visszautasította, végül a Kormányzó aláírása, illetve a belügyminisztertől kapott garancia hatására fogadta csak el. Utóbbi biztosította, hogy a kormányzat nem került teljesen német befolyás alá.152 Főispáni működése alatt igen nehéz helyzetben volt. Összetűzései szinte állandósultak Endre László szélsőjobboldali politikát folytató alispánnal, aki államtitkári kinevezése után is befolyása alatt tartotta az alispáni hivatalt. Mérey rendelkezéseit nem hajtották végre vagy elszabotálták, megfelelő apparátusa sem volt.153 Lehetőségeihez képest igyekezett csökkenteni a szélsőjobb befolyását a vármegye vezetésében, például megszüntette a megyeházán működő csendőri nyomozóosztályt, valamint a Zsidókutató Osztályt. Fellépett az egyre aktívabban működő nyilasokkal szemben, többeket internáltatott is.154 Ellenállt a központi akaratnak, amikor 1944 szeptemberében elrendelték a főváros körüli települések kiürítését és katonai összeköttetéseit felhasználva elérte a rendelet visszavonását.155 A nyilasok által „kikezdett” közigazgatási tisztviselőket védelmébe vette.156 A nyilas hatalomátvételt követően lemondott, de október 20-ig még a helyén maradt, amivel sikerült — egyelőre — elodáznia egy újabb totális kiürítési terv végrehajtását.157 A háború végéig Sopron környékén bujkált.158 A háború után emigrált, és 1965-ben a belgiumi Brain le Comte településen halt meg. Márkus Ferenc (1945)159 Márkus Ferenc Nagykátán született, 1899. április 21-én. Gyakorlatilag még tanuló volt, amikor 1917. március 10-én bevonult a 68. közös gyalogezredhez. A fronton megsebesült — 25%-ban rokkant lett —, végül 1918. október 31-én leszerelték. A két világháború között magántisztviselőként dolgozott, többek között a Viktória Vegyészeti Műveknél. A második világháború alatt, 1942—1944 között munkaszolgálatot teljesített. Pest vármegye és Kecskemét thj. főispáni székébe a szociáldemokraták jelölték, a tisztséget 1945. január 10. és december 18. között töltötte be. Főispáni működése idejére esett a háború utáni Pest megyében az élet újjászervezése, annak minden területén. Legfontosabb feladatai közé tartozott a közigazgatás működésének újra indítása, valamint a helyben maradt, illetve később szolgálati helyére visszatért tisztviselők igazolási eljárásainak lefolytatása. Rendet kellett tartania a nemzeti bizottságokban, illetve gyakran kellett igazságot tennie az újonnan megalakuló pártok között kirobbanó pozícióharcokban. A működésüket megkezdett főszolgabírói, főjegyzői hivatalok személyzetét - leginkább a helyi kommunista pártagság részéről — ért atrocitások kezelése 169