Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
IV. Vezető életrajzok - IV.1. Főispán
szolgabírói hivatalát, a Tatai járásban. 1919. március 25-én, a Tanácsköztársaság hatalomátvételekor állásából elmozdították és Tatán internálták. Augusztus 6-án — a kommunisták távozását követően — ismét elfoglalta hivatalát, most már mint járási főszolgabíró, és azonnal statáriumot hirdetett ki. 1920. május 19-ei hatállyal a törvényhatósági kormánybiztos megbízta Kecskemét város főispáni teendőinek ellátásával is, amit szeptembertől teljes állásban vitt tovább. 1932—1937 között. Emellett Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye főispáni tisztét is betöltötte. 1937 és 1938 között Kecskemét, Debrecen, valamint Hajdú vármegye főispánja, 1939. június 30-tól pedig magyar királyi titkos tanácsos. 1938. június 14-től 1939. szeptember 16-ig Pest megye főispánja. Ezt követően 1939 szeptember közepétől 1944 áprilisáig a Vallás- és Köz- oktatásügyi Minisztérium államtitkáraként dolgozott tovább, ahonnan saját elhatározásából mondott le.136 Az 1939-ben összeülő parlament felsőházába a jászapáti választókörzetből a Magyar Elet Pártja képviseletében jutott be.137 1944 májusában szót emelt zsidó származású pápai tanára, Kőrös Endre érdekében Баку László belügyi államtitkárnál.138 Horthy Miklós kormányzó 1944 szeptemberében miniszterelnökségi államtitkárrá nevezte ki Fáy Istvánt,139 akit Dálnoki Miklós Béla kormánya a háborús bűnösök között tartott nyilván.140 Fáy István a háború után előbb Ausztriába, majd 1949-ben Argentínába emigrált. A Magyar Ház, a Mindszenty Akadémia és a Pázmány szabadegyetem elnöke és a Centro Hungaro alapítója lett. Fáy Buenos Airesben, 1959. augusztus 10-én halt meg.141 Barcsay Ákos 1883. március l-jén született Nagybarcsa községben, Hunyad vármegyében. A dévai főreál iskolában érettségizett, majd a kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetemen jogi- és államtudományi államvizsgát, illetve vegyes szigorlatot tett 1904-ben. Ezt követően önkéntesként a cs. kir. 36. tábori ágyús ezredben teljesített szolgálatot, ahol tiszti vizsgát is tett. 1905. október 16-tól Hunyad vármegye főispánja közigazgatási gyakornokká nevezte ki. II. osztályú szolgabíróvá választották 1906. május 29-én és a marosillyei járásba osztották be szolgálattételre. I. osztályú szolgabíróvá választották 1911. május 31-én. Az 1914. július 28-i mozgósítás követően bevonult a m. kir. 2. honvéd tábori ágyús ezredhez, mint tartalékos hadnagy, ahonnan tartalékos főhadnagyként szerelt le 1917. április 3-án. A harctéren tanúsított bátorságáért több kitüntetésben (Károly-csapatkereszt, bronz és ezüst Signum Laudis) részesült. 1917. december 29-én a puji járás főszolgabírójává választották Hunyad vármegyében, amit 1919. január 1-ig töltött be. Erdély román megszállását követően áttelepült Magyarországra, és mint menekült főszolgabíró, a Belügyminisztérium rendőri büntető osztályán dolgozott 1919. január 12. és szeptember 22. között. Felmentése napjától ideiglenes főszolgabírói kinevezéssel az egyesített Bács-Bodrog vármegye egyik járásának megszervezését intézte 1920. július 5-ig. Ezt követően 1920. július 13—1922. március 25. között a Belügyminisztérium vármegyei osztályához, majd 1922. március 25—1923. május 1. között Nógrád vármegye nógrádi járásába nevezték ki, mint helyettes főszolgabírót. 1923. május l-jén ismét berendelték a Belügyminisztériumba, ahonnan a szanálási törvény alapján 1924. június 30-án ideiglenesen nyugdíjazták. 1926. május 11-ével reaktiválták, amikor is Somogy 167 Barcsay Ákos, NAGYBARCSAI (1939-1941)142
